Egy hétig pácoltam azt a csodás hátszínt, amit kedvenc hentesemnél leltem. (Megjegyzem, egy bizonyos kor után, mindenkinek lennie kell kedvenc, bejáratot helyének. Legyen az kávézó, étterem, antikvárium, közért, piac avagy hentes. Ahol már ismerősként. És mosolyogva. És a legszebbet, a legjobból.)
Na, szóval a hátszín. A pác alapja a következő volt: olaj, friss rozmaring és kakukkfű, bors, fokhagyma, chili, ketchup, kevés citromlé. Ebbe a fürdőbe fektettem a húst, amit 2 naponta forgattam, locsoltam.
Nem kell ennyi ideig pácolni, elég egy éjszakán keresztül is, de nekem most volt időm, hát kihasználtam...
A grillserpenyőben sütöttem mindkét oldalát 6-6 percig, így gyönyörű kérget kapott, a középen pedig rosé maradt. Ettől lett igazán szaftos. Hogy ne égjen oda és ne tűnjön úgy, hogy tűz ütött ki a konyhánkban egy egyszerű megoldás van: NAGYON forró legyen a serpenyő. Igazán forró. Olaj nem kell bele, hiszen maga a hús a pácban már megkapta a maga olaj adagját, ennyi épp elég is a sütéshez.
Amíg sül ez a finomság, bőven van időnk elkészíteni a télben annyira vágyott friss salátát. Az összetétel egyszerű:
- jégsaláta
- paradicsom
- uborka
- lilahagyma
- kápia paprika
Mindezeket, a jégsalátát kivéve apró, aránylag egyforma kockára vágjuk. A salátát nagyobbra. És akkor az öntet, ami az én személyes kedvencem: 1 tk angol mustárpor, 1 rész frissen facsart citromlé, 2 rész olaj, só, bors, csepp cukor.
Jó tanács: mindenképpen hagyjuk a sütés után pihenni a húst kb. 10 percig. Csak ezután szeleteljünk. Így a finom szaft benne marad a húsban. Ha valaki nem kedveli a médium megoldást a húsnál, akkor felszeletelés után süssük át a szeletek mindkét oldalát.
