A kenyér, ha házi, akkor olyan íze van, mint amit az ember elképzel, hogy anno ilyet sütöttek dédanyáink hétről-hétre. A kenyér, ha házi, akkor napokig friss marad, nem morzsálódik, héja ropogós, bele pedig lágy. A kenyér, ha házi, teljesen más, mert mi készítettük két kicsi kacsónkkal. A kenyér, ha házi, akkor olcsó is. Hiszen nem kell hozzá más, mint liszt, egy csipet cukor, só, és élesztő, no meg langyos víz. A kenyér, ha házi, köretnek is kitűnő, hiszen a pörköltöt ezzel tunkolni, vagy a sült húst (kis sült zsírral és némi savanyúval) ezzel enni egyszerűen mennyei. Így tehát nem marad más hátra, mint hogy álljunk neki és olykor-olykor süssünk egy szép cipót vagy veknit. Semminek nem lesz olyan íze, mint amit mi készítünk. És ha egyszer nekiálltunk, akkor nincs megállás. Folytatása lesz, ezt garantálom. Hiszen kellően függőséget okoz ez a kis csoda, amit házi kenyérnek hívunk...
Hozzávalók:
- 70 dkg liszt
- 1,5 zacskó szárított élesztő (ez volt itthon, de a friss is tökéletes)
- 4-5 dl langyos víz (ahogy felveszi)
- 1 ek cukor
- 2 tk só
- 1 mk szárított rozmaring - opcionális
- 1 fél fej hagyma - opcionális
- 1 mk chilipehely - opcionális
Elkészítése:
A liszt közepébe mélyedést készítsünk a kezünkkel, majd öntsük bele a langyos vizet, a cukrot, valamint az élesztőt (ha az élesztő friss, morzsoljuk bele). Hagyjuk, hogy felfusson, ez pár perc. Tegyük bele a fűszereket és dolgozzuk össze az egészet. Dagasszuk kb. 10-15 percig, amíg a tészta elválik az edény falától és már a kezünkre sem ragad rá, szép, sima, kidolgozott lett a tésztánk. Ekkor lisztezzük ki a tál alját, tegyük bele a cipóra formázott tésztát, a tetejét is lisztezzük be, hogy ne ragadjon a ráterített tiszta konyharuhára. Tegyük meleg helyre (ilyenkor a radiátor melege tökéletes) és kelesszük 1 órán át. Ezután adjuk hozzá a felkockázott hagymát és gyúrjuk át újból. Eközben gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (légkeverésre). Amíg bemelegszik, addig hagyjuk még egy 15 percet kelni az átgyúrt tésztát. Ha már kellően meleg a sütő, tegyük egy kilisztezett jénaiba (én egy kerek serpenyőbe tettem), formázás után lisztezzük kicsit be a tetejét, vágjuk be és 1 órán keresztül süssük. Akkor tökéletes, ha szép aranybarnára sült és az alját megkopogtatva kongó hangot ad. Ha elkészült, kicsit hagyjuk hűlni és már fogyasztható is. Melegen (langyosan) vajért vagy libazsírért kiált. Ahogy a puha, meleg kenyéren megolvad a zsiradék, a ropogós héja pedig utánozhatatlan állagával varázsol el, a mennyországban érezzük magunkat.
Egy egyszerű vajas kenyér is maga a csoda. Muszáj neked is megízlelned a saját kenyered csodáját!
Jó sütést, jó étvágyat!
