Ha már vasárnap van, ha már a nap is szépen süt, ha már leginkább csak húznád az időt, hogy még tovább maradhass ágyban nagyokat nyújtózva, semmit nem csinálva, akkor a legjobb megoldás a villásreggeli a gyomor hívó szavára!

Ilyenkor elég annyi idő, amíg a kávé elkészül, hogy összedobj valami egészen gyorsat és valami elképesztően finomat. Olyat, amivel aztán visszakúszhatsz az ágyadba, hogy tovább élvezd egy remélhetőleg csodás vasárnap minden percét!

Isteni zsenge tököt találtam a zöldségesnél, a #chefgomba-tól kaptam friss szeletelt laskagombát, akadt a hűtőben egy kevés vörösbor, paradicsom pedig mindig sok van itthon. Így teljesen magától adódott, hogy ebből az egészből valami nagyon pikáns, nagyon friss, nagyon nyári ragu fog összeállni. És így is lett. Ráadásul korábban kivettem a fagyasztóból egy kevés darált húst - gondoltam abból bármi lehet még ebédre -, tehát nagyon hamar összeállt a kép: vörösboros tökragu gombával, paradicsommal, pirított darált hússal lesz az ebéd, bármi is történjen! 

Őszinte leszek: PISZOK JÓL SIKERÜLT! Fantasztikus ízek, aromák, könnyedség, lazaság. Egy valódi nyári étel, amit olyan jó kenyérrel tunkolgatni, hogy még véletlenül se vesszen kárba egy csepp szaft se!

Így sikerült:

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ez az étel alapvetően semmi extra. Semmi pucc, semmi flanc, semmi trendiség. Azonban a szavak, amik egyből beugranak vele kapcsolatban azok az üdeség, a báj, a kellem, a harmónia. Tudom, hogy ilyen jelzőket nem szoktunk ételek minősítésére használni, mégis hidd el, erre a finomságra ez mind igaz! 

Habkönnyű, laza nyári ebéd/vacsora tele zamattal, aromákkal, és egyszerűséggel. Hiszen nem más ez, mint egy jó kis gombapörkölt cukkinivel felturbózva, és a megszokott tészta/rizs/krumpli köret szentháromsága helyett pörgő, laza kuszkusszal tálalva. 

És ennyi!!! De kóstold csak meg, és azonnal igazat adsz nekem! Mert ez az étel valóban egy üde, bájos, kellemmel és harmóniával teli nyári finomság lehet az asztalodon. 

Ha megint egy gyors, zamatos, egyszerűen elkészíthető ételre vágysz, akkor jó szívvel ajánlom ezt a karakteres, magyaros ízvilággal rendelkező egytálételt (ne nevess, tudom, megint egy egytálétel... ). 

Friss savanyítású káposztát már lehet kapni jobbfajta savanyúság árusnál. Roppanós, kevésbé erjedt/savanyú az íze, ezért könnyedebb. Tökéletesen illik ehhez a sok lilahagymával, kakukkfűvel és kolbásszal készült ételhez. Az egésznek van egy nyári bográcsozáshoz hasonlatos világa még akkor is, ha otthon a tűzhelyen készül el. Főleg akkor, ha megbolondítjuk kevés füstölt fűszerpaprikával. Érdemes beszerezni ebből, mert pár csipet teljesen új dimenziókban tudja helyezni a főztünket.

De térjünk vissza a káposztánkhoz:

Miután kissé enyhült az idő, így már bátran merem ajánlani, hogy kapcsoljuk be a sütőt és készítsük el ezt az ízeiben olyan telt, gazdag egytálételt. Igen, tudom... Megint egy egytálétel. De mit csináljak, ha vonzódom a könnyen elkészíthető, nem pepecselős munkával elkészített ételekhez? Mert ez megint egy ilyen. Összekészítem az alapanyagokat, beteszem egy edénybe és irány a sütő. Ott meg - igaz, legalább 2 órán keresztül - csak sül magában, fő magában, hogy a végén egy igazi ízorgia kerüljön az asztalunkra. 

De nézzük, miről is van szó. Kicsit kevertem a libanoni, a magyar és a német konyha sajátosságait. Azt gondolom, hogy egy-egy ilyen fúzió olykor fantasztikus eredményeket szül.

Először is jófajta marhalábszár az alap, hozzá sok zöldség, arab fűszerkeverékkel és a végén a GŐZGOMBÓC! A gőzgombóc, ami megint csak egy méltánytalanul elfeledett, vagy csak sós ételeknél ritkán használt csoda. A gőzgombóc, ami akkor tökéletes, ha könnyű és légies.

Persze van ennek is lassabban (kelt tésztás), és van a gyorsabb (sütőporos) verzió. Az utóbbit választottam :)

Az eredmény magáért beszél (szerintem):

A világ legegyszerűbb dolga, ha egy tepsibe bedobáljuk az alapanyagokat, fűszerezzük, és a többit hagyjuk, hogy elvégezze a sütő. 

Ez esetben is ez történt, rohanásban voltam, de muszáj volt valami ebédet gyorsan összerittyenteni. Így eset a választásom csirkecombokra és az apró szemű parázskrumplira. Némi fűszerezés és már sült is az ínycsiklandó étel. A legszebb az egészben, hogy nem csak előkészítést nem igényel, de 25 perc alatt el is készül az egész cakli-pakli. 

Hát ezt nevezem én kényeztető/komfort ételnek! :)

Ha gyorsan szeretnél valami finomat, amit a család minden tagja imádni fog (igen, még a gyerekek is!!), akkor ezt az ételt muszáj elkészítened. Könnyű, ízes, gyorsan elkészíthető recept ez, amihez sem főzőtudomány, sem órák eltöltése a forró tűzhely mellett nem szükséges. Szerintem nyáron, pláne ebben a párás, fullasztó melegben az ember pikk-pakk túl akar lenni a főzésen, mint alapvető macerán. De szerencsére itt nincs semmi macera, itt 15 percre van csak szükség, hogy összedobd ezt a tökéletes ebédet/vacsorát. És hogy mitől tökéletes ez a fogás? Hát mert szaftos sült csirkemellből, pirított laskagombából, némi salátából és egyszerűen elkészíthető bulgurból áll, amit tálaláskor citromlével meglocsolva teszünk frissé, üdévé. Meggyőztelek? Bízom benne... :)

Húsmentes hétfő, én szeretlek! Szeretem a könnyedségét, a lazaságát, a gyorsan elkészíthető ételek sokszínűségét, a húsnélküli egytálétel teljességét, a kényelmességét, az "amit találok a spájzban/hűtőben az kerül bele" egyszerűségét. 

Mert ez az igazi egyedényes (one pot) étel is ilyen. Pazar ízharmóniákkal, pikk-pakk elkészíthetőségével. Az egészre szánt idő nem több mint 20 perc.

Üde, friss zamatok, pikáns fűszerek jellemzik. És persze egy cseppnyi csavart is rejtettem bele, ami nem ütközik ki azonnal, de az első falat után azért ott érzed, hogy hmmmm, van valami csodás aroma, ami habár teljesen passzol a többi fűszerhez, nem tolakodó, mégis markánsan leteszi névjegyét az étel össz ízében. És ez nem más, mint egy csipetnyi fahéj. Ami már már bűnösen passzol a paradicsomhoz, a chilihez és az ilyen típusú szószokhoz. 

De lássuk, miről is van szó:

Maradjunk az egyszerűségnél. Mert kinek van kedve órákat eltölteni a konyhában mindenféle pepecseléssel, mikor friss, idei alapanyagok felhasználásával gyorsan és pofonegyszerűen tudunk olyan finomságokat az asztalra varázsolni, mint például ez az étel. A hétköznapok királynője. Királynő, pedig semmi pucc, semmi flanc nincs benne, bármikor elkészíthető olymódon, hogy teljesen feldobja ebédünket/vacsoránkat. Hiszen van itt haragos zöld kale (fodros kel), csipetnyi ánizs ízt és roppanósságot belecsempésző édeskömény gumó, újkrumpli, zsenge sárgarépa, húsos csiperke és hogy legyen egy kis tüzesség is benne, chili paprika. Na és persze egy kis darált hús, hogy némi fajsúlyossága is legyen az egésznek :)

Bevallom teljesen belelkesedtem a nyár színeitől, ízeitől, pompás sokszínűségétől. Olyannyira, hogy belső késztetést éreztem arra, hogy mindezt visszaadjam egy pazar étel formájában is. Egy olyan sütőben sült hús-zöldég-gyümölcs klasszikus hármas összeállításával, ami tökéletesen visszaadja mindazt, amit a nyárról gondolok és érzek. Ha csak egy pillantást vetsz erre az amúgy nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető finomságra, azonnal megérted, mitől lelkesedtem be ennyire. 

És akkor csak pár adalék ahhoz, hogy téged is lázba hozzalak! Van ebben kérem szépen szaftos csirkecomb filé, amelynek a bőre aranybarna és ropogós, van benne rengeteg lilahagyma, új fokhagyma - ezek olyan édesek lesznek, ahogy karamellizálódnak sütés közben, hogy eldobod az agyad -, belül krémesre, kívül ropogós héjúra sült parázsburgonya, és végül édes, lédús őszibarack, ami miután megsült a többi alapanyaggal együtt, egyrészről átadja azoknak a finom édes ízt, másrészről, ahogy ráharapsz úgy érzed, hogy a Mennyország kapujában állsz, és az édes-sós finomságok asztala hívogat csábítóan. 

Ennyi csodás ízhez, aromához már nem is nagyon kellenek fűszerek. Maximum az alap só és bors, és néhány zöldfűszer, ami igazi csavart jelent az ízesítésben. Ilyen a friss rozmaring és a levendulavirág. Nem is hinnéd, mennyit tesz hozzá ez a két növény. 

De elég a szóból, lássuk miről beszéltem eddig:

A saksuka egy, az Észak-Afrikából bevándorló zsidók által Izraelben közkedveltté vált étel, ami természetesen máshol is meghonosult, és mára már nemzetközi szinten igencsak ismert és népszerű. Épp úgy, mint nálunk a lecsó. Egyszerűsége, telt aromái, ugyanakkor letisztult ízvilága tette ezt az ételt annyira közkedveltté. 

Ez a recept egy felturbózott verzió. Hiszen ebben az ételben az eredeti hagymás, fokhagymás, paradicsomos, fűszerpaprikás, tojásos gyönyör még kiegészül egy kis finomra darált marhahússal, csepp fahéjjal, valamint sült paprikával. 

Különleges csemege lehet az asztalon ez a nagyon egyszerű, de telt ízvilágú, fűszeres étel. Írhatnám, hogy tésztaétel, de ha a kolbászos gnocchira gondolok, akkor mindig egy kiadós egytálétel jut az eszembe róla, nem pedig egy könnyed, laza tésztaféle. Ez az fogás olyan, mint amikor valaki egy határozott mozdulattal tépi fel az ajtót, jelezvén, hogy: itt vagyok! Figyeljetek rám! Enyhe füstös zamata, a kolbász épphogy csak csípőssége, a gnocchi lágy tésztája és az egészet körülölelő selymes szaft ad olyan varázslatos harmóniát ennek a főételnek, amit már csak némi savanyúság tud keretbe foglalni. 

Valljuk be őszintén az sem mellékes, hogy látványnak sem utolsó.

Ha valami pikánsra vágysz, ha gyorsan el szeretnéd készíteni az ebédet, ami annyira egyszerű és ráadásul annyira tartalmas, hogy egytálételként kínálhatjuk, akkor teljesen jó helye jársz! Mert ez a recept kimondottan neked ajánlott!

Hogy mitől pikáns? Hát alapvetően a tárkonytól, amit sajnálatos módon sokkal kevesebbet használjuk, mint azt megérdemelné. Különleges zamata, üdítően friss aromája teljesen új dimenzióba helyez egy egyszerű ételt is. Tény, hogy nem illik minden recepthez, de jó eséllyel tudjuk használni, ha mustáros, tejfölös, kicsit savanykás ételt készítünk. Legyen ez húsétel, vagy egy izgalmas ecetes babsaláta, vagy bármi, igazából csak a képzeleted szabhat határt a lehetőségek tárházának. 

Na, de térjünk vissza a levesünkhöz. A leveshez, amelynél a sárga szín dominál, aminél nincsenek nagy trükközések, mégis elképesztően friss ízvilágot kapunk, és nem mellesleg egy laktató főételt. Hiszen van ebben zsenge sárgahüvelyű zöldbab, sárga laskagomba (#chefgomba), csirkecomb filé csíkok, és persze egy maroknyi friss tárkony. Lehet ennél gazdagabb egy leves? 

Végre, hogy már egy ideje megjelentek a hazai kínálatban azok a  friss levegőn nevelt, szabadtartású csirkék, amelyek a minőségi, kiváló állagú és ízű szárnyasokat varázsolják vissza asztalainkra. A beregi sárga/kék/feketelábú kapirgálók Tiszakerecsenyből származnak. A tojások Franciaországból érkeznek és a keltetés után a csibék hazai levegőn és minőségi takarmányon nevelkednek. Ez a szárnyasok nemzetközi szinten elismertek. Mind a három fajta csirke kapható már konyhakész csomagolásban. Ez a termék értelemszerűen kicsit drágább, mint a kommersz társai, de teljesen mértékben megfizethető és korrekt áron kerülnek forgalomba. Ennyit bevezetésképp a csirkéről magáról.

És hogy miért érdemes picit többet áldozni egy ilyen minőségű csirkéért? Mert a húsa ÖSSZEHASONLÍTHATATLANUL ízesebb, állagát tekintve tömörebb, mint a gyári, vízzel felfújt társai. 

De jöjjön a recept: miután a csirke ízét szerettem volna érvényesülni hagyni, így a megszokott só-bors és néhány friss fűszernövényen kívül csak egy kevés házi vajat használtam a csirke melle alá szétterítve. A többi már adott volt, csak megágyaztam neki friss, zsenge, idei sárgarépával, céklával, fokhagymával és hagymával, pár darab paradicsommal. És igazából ennyi. A többit a sütő végzi el. Nekünk már csak a fenséges ízélményt kell befogadnunk. No és persze a látványt, mert hiszem, hogy a "szemünkkel is eszünk".

Most az az idő van, amikor ráérünk. Az önkéntes karantén ideje. Amikor van időnk olyan dolgokra, amikre máskor nem. Ilyen például a kenyérsütés. De valljuk be őszintén, hogy nem csak a technika (kimerítő dagasztás), de a rászánt idő is ijesztőnek tűnik legtöbbször. És habár most lenne is időnk, talán kedvünk is, mégse akarunk túl sok időt ezzel tölteni. 

De egy jófajta házikenyeret azért örömmel elfogyasztanánk, úgy langyosan, hogy a még a vékonyan megkent libazsír épp hogy megolvadjon rajta... 

Ez az az idő, amikor kimondottan örülünk egy finom, ropogós házikenyérnek, amit nem kell dagasztani, keleszteni csak összedobjuk az alapanyagokat, betesszük a sütőbe és már kész is.

Angolszász területeken ezt hívják szódás kenyérnek. Merthogy szódabikarbóna van benne. Illetve is. Mert azért sütőpor is. Az eredeti történet szerint Írországban a munkásoknak gyakran csomagolt az asszony almát, sajtot, szódás kenyeret és barna sört ebédre. Egy pék egyszer úgy gondolta, hogy mi lenne, ha az egészet egybe gyúrná, és elkészítené kenyérnek. Így jött létre a sajt,- és almakockákból, valamint barna sörből készített csoda kenyér. 

Újabban itthon is egyre nagyobb teret hódít a különböző ízesítéseivel. Nekem éve óta a kedvencem, Csak úgy magunknak, de vendégvárásra is tökéletes. Van úgy, hogy magában esszük és ha el is fogy, pikk-pakk bekeverek egy újabb adagot. Bármivel fel lehet turbózni, olyankor önálló, sós "falatka" - a vendég töri, tépi, és sörhöz, fröccshöz egyszerűen verhetetlen. Ha natúr készítem el, akkor "csak" kenyérként funkcionál. 

Ez a recept most Heni-féle. Mert ahogy említettem, variációkban határ a csillagos ég és a fantáziánk. :)