Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Bevallom, nálam ő a nagy befutó. Gyerekkorom óta mindig ezt kértem, amikor megkérdezték, mit főzzenek nekem? Minek örülnék? Egy idő után már kérdés sem volt, anyukám és a nagyim pontosan tudták mivel tudnak levenni a lábamról. És hát persze sóval és borssal. Csakis. Kiskoromtól kezdve. Sokáig nem értettem a cukros változatot kedvelőket. Mondjuk én alapvetően nem szeretem az édes dolgokat... Mára azonban már elfogadóbb vagyok cvekedli ügyben. Egy kis cukor (egy csipetnyi) ÉS só & bors. Mennyei kombináció. De a lényeg a káposzta. A pirítás milyensége. Hogyanja. Íze és textúrája. Persze a tészta sem elhanyagolandó. A házi kockatészta íze össze nem hasonlítható egy bolti "fodrossal". Ég és föld. A Vénusz és a Mars. A finom és az elfogadható. Az egész azonban mégiscsak a káposztáról szól. Ahogy a lereszelés után illik lesózni és hagyni, hogy levet engedjen. Hogy ki kell nyomkodni belőle a felesleges nedvességet, mert akkor fog szép barnára pirulni és nem csak szottyadni a serpenyőben. És hát az arányok. Sok káposzta, kevesebb tészta. Mert így az igazi. Szerintem.

Szóval összegezve: KÁPOSZTÁS CVEKEDLI 4 EVER!  :)