Az egyik legbiztosabb jele annak, hogy megérkezett a tavasz, az IGAZI tavasz, amikor az ember lánya elkészíti első tojásos nokedlijét, méghozzá primőr (emlékszik még valaki erre a szóra???) fejes salátával. Hiszen ez a két kifejezés úgy összetartozik, mint Sonny és Cher, mint a Bang & Olufsen vagy épp a Kispál és a borz.Az egyik nincs meg a másik nélkül.

Nálunk nagy hagyománya és értéke volt egy-egy nagyanyám által elkészített nokedlinek és az ő klasszikus ecetes fejes salátájának, tejföllel. Összetartozó ízek, összetartozó színek és illatok. Amikor már a nyitott ablaknál, napfényben fürödve álltak az asztalon csatasorban, arra várva, hogy a család jóízűen, halkan szürcsölgetve az isteni ecetes levet néha felsóhajtson: hmmmmm.... tojásos nokedli! Mert ezt csak úgy jó enni, hogy miközben a szánkban ott van már egy falatnyi nokedli, rátömünk egy adag salátát úgy, hogy közben folyik az édes-ecetes-tejfölös lé a szánk sarkában... Majd később, mintha mi sem történt volna, illedelmesen letörüljük  az állunkra ragadt salátalevél darabkát.

Hát így. Ez nekem a tavasz. Ez nekem nagyanyám visszaköszönő mosolya. Ez nekem a napfény.

Hozzávalók 4 főre:

A nokedlihez

• 30 dkg fehérliszt
• 6 db tojás
• só, bors
• olaj

A salátához:

• 1 db fejes saláta
• 1,5 dl tejföl
• cukor, só, bors
• fehérbor ecet

Elkészítés:

a lisztet összekeverem 1 db tojással, sóval, kevés borssal, majd annyi vizet adok hozzá, hogy laza, nokedli tésztát kapjunk. Ne keverjük ki, akkor jó, ha darabos kissé. Egy nokedli szaggatóval lobogó, sós vízbe szaggatom, majd amint feljön a felszínre a sok kis gyöngy, azonnal leszűröm és hideg vízzel leöblítem. Egy serpenyőben olajat hevítek, majd rádobom a nokedlit és ráöntök 5 db felvert tojást. Átkeverem és ízlés szerinti állapotra sütöm.

A salátát megmosom és a leveleit darabokra tépem. Elkészítem az öntetet, ami vízből, sóból, ecetből, cukorból és kevés őrölt borsból áll. Ha felolvadt a cukor és a só, ráöntöm a salátára. Tálaláskor tejföllel kínálom.