Sütés-főzés, ahogy te is szeretnéd

HENI SÜT NEKED

Velős pirítós, te isten!

2016. szeptember 07. - Heni süt neked

Velős csontot nem minden nap vesz az ember, hiszen ennél zsírosabb, nehezebb étel (mint minden velő) kevés van. Ugyanakkor ennél finomabb, kulinárisabb étel sincsen kerek e magyar honban. Gondoljunk csak Szindbád idevonatkozó jelenetére, amely Huszárik Zoltán zseniális rendezését és Sára Sándor képeinek költőiségét idézi meg (érdemes az egész jelentet végignézni, milyen komótosan, az időt rászánva étkeztek anno. Irigylésre méltó, főleg ha figyelembe vesszük a mai rohanó étkezéséket)

De térjünk vissza az én velőscsontomra. Ha jóban vagy a henteseddel, mert ugye ajánlott egy saját bejáratú hentesnek lennie, akkor ha időben szólsz, olyan szép csontot kapunk,amiben gazdagan van velő. A csontleves, amely belőle készül, rövid lével, sok zöldséggel, maga a csoda. Ehhez jófajta cérnametéltet kínálni szinte kötelező. Ha valaki szereti a csípős ízt úgy, mint én, annak egy cseresznyepaprika dukál még hozzá. 

veloscsont.jpg

És akkor térjünk rá a lényegre: mi a titka a jó velőscsontnak? Hogy ne főjön ki a levesbe, egy egyszerű trükkel lehet élni: a csont mindkét végét nyomjuk bele sóba, így tegyük be a hideg vízbe.Ha elkészült a leves, a csont megfőtt, a velő remegősen puha, akkor a leves tálalása után pirítsunk kenyér szeleteket (gm diétában természetesen gm kenyérből), majd tálaljuk a csontot. Egy határozott mozdulattal (ahogy ez a filmben is látszik), a szélesebb végét lefelé tartva üssünk rá a csont tetejére. Ha szerencsénk van, egyből kicsusszan az egész velőállomány, ha nem, akkor üssünk rá többször, sőt bele is fújhatunk, így csalogatva ki a csont tartalmát. 

veloscsont2.jpg

A pirítósra kenve, csakis forrón/melegen szabad elfogyasztani, mert ha már kicsit is kihűl, a zsíros velő elkezd megdermedni, és ez minden, csak nem étvágygerjesztő. Ellenben a forró velős pirítós maga a mennyország. Kicsit sózzuk (én egy kis fűszerpaprikával és) borssal is megszórom. Szeretek mellé tálalni valami savanyúságot, hogy ellensúlyozza a velő nehéz,testes, zsíros, ámde mennyei ízét. Ez esetben új hagymát és paprikát kínáltam hozzá. A savas ellensúlyt pedig egy pohár savanykás fehérbor  kölcsönözte. 

Ez az ebéd egy csodás, isteni étek volt, amit olykor-olykor, nagy ritkán muszáj elkészíteni. Csak ebédre javasolt, vacsorára már túl nehéz lenne...

Jó étvágyat hozzá! 

A bejegyzés trackback címe:

https://henisutneked.blog.hu/api/trackback/id/tr4111683189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gelsystem 2016.09.07. 21:59:10

olyan forró legyen, mint a babám szíve...........................!!!!!!!!!!!!!

motoroskonyhaja 2016.09.08. 18:14:05

Örök kedvenc! (Mind Szindbád, mind a velős pirítós). A só mellé én borsot is szoktam rátenni, ahogy a posztoló is írta, de csak így -savanyúság nélkül- élvezem az ízét. Egy jó hideg, testes sör nagyszerűen kiegészíti az ételt (sokszor ezért is ették anno előszeretettel a gábli részeként).
Azt azonban én mindenképpen beleírtam volna a posztba, hogy a manapság agyon ajnározott és nagyon népszerű, majd' minden helyen kapható velős pirítós -sajnos- nem ez a velős pirítós, lévén az sertés agyvelőből készül. Pedig ha az a rengeteg velős pirítóst imádó ember csupán egyszer megkóstolná a marha velőscsontból készültet... ;)
süti beállítások módosítása