Tegnap ismét meglátogattam a békásmegyeri piacon kedvenc halárusomat, Gábort. Az eredmény egy jó kis halválogatás, amiből aztán egy isteni halászlé perdült az asztalra. Merthogy rittyentettem egy jó levest, annak ellenére, hogy se karácsony, se nyári bográcsozási idő nincs. Ebből is látszik, hogy milyen egy nőszemély vagyok, egy valódi forradalmár.
Az ebéd után azonban sokkal izgatottabban vártuk a másnapot, amikor is a halkocsonya borzolta fel a kedélyeinket. Amint a számhoz emeltem az első kanál kocsonyát, azonnal bevillantak emlékképek, mint Proust-nál a madeleine süti elfogyasztásakor. Apámmal két dolgot vártunk nagyon Szenteste másnapján: az egyik a halkocsonya, a másik a rántott hal, ami egy éjjen át marinálódott az ecetes, hagymás krumplisalátában.
Ki mondta azt, hogy hogy ezeket az élményeket csak sátoros ünnepeken vagy bográcsozás során élvezhetjük? Itt a példa, hogy egy egyszerű februári szombaton is asztalra kerülhet egy finom halétel.
Nyugodtan látogassunk el a halárushoz gyakrabban! Vásároljunk harcsát, busát, pontyot, kárászt, keszeget. Az tény, hogy nem mindenhez való a busa húsa, vagy hogy a ponty csak bizonyos receptekhez való, de pl. a sűrűn beirdalt keszeg paprikás lisztben kisütve verhetetlen! Ez faktum!
Irány tehát a piac, mert piacolni jó! És irány a halárus, mert halat enni kimondottan finom!
Íme az én kis halkocsonyám, ami oly sok örömöt okozott ma reggel nekünk:
