A hátszín egy jó dolog. Jófajta hús. Ezek tények. De amikor az ember meglát a hentésénél egy olyan darabot, ami gyönyörűen, a klasszikus módon márványos, na az rabulejtő. Ha valaki nem tudná, hogy mi az, hogy márványos, akkor egyrészt most leírom, másrészről az alábbi képeknél meg is mutatatom. Innentől eltéveszthetetlenül ilyet keressetek! Na szóval. Amikor a hús rostjait hajszálvékony zsírerek hálózzák be, és pont úgy néz ki, mint egy meseszép márvány, csak vörösben, na AZ a márványos hús. Ahogy a hús sütése közben kisülnek ezek a kis hajszálvékony zsírcsíkok, és bekúsznak a rostok közé megízesítve, megzamatosítva azt, hát kérem szépen az a mennyország maga. A hús nem szárad ki, a hús ízes, a hátszínünk tökéletes lesz. Lehet persze még megbolondítani azzal, ha bepácoljuk 1-2-3 napra, de ahogy a jelen esetben én is tettem, csak a hús zamatára és egy kis sóra, borsra hagyatkoztam. Szerintem jól tettem :)

Egy ilyen finomsághoz már csak egy könnyű, laza, lime lével felfrissített kevert salátára van szükség, és kész van a már-már tökéletességre hajazó ételünk. 

Hát nem csodálatos? Az ízét ki kell próbálnotok! Muszáj :)

Hozzávalók 2 főre:

• 40 dkg gyögyörű, márványos hátszín
• olívaolaj
• só, bors
• chilipehely - opcionális (de tény, hogy egy kis tüzes ízt kölcsönöz)

a salátához:

• 1/2 római saláta
• 1 cs. újhagyma zöldjével együtt
• 1 db kápia paprika
• só, bors
• 1 lime leve

Hát ilyen egy csodásan márványos hátszín...

Elkészítése:

Egy serpenyőt forrósítsunk fel, öntsünk bele pár csepp olajat. Amíg felmelegszik az edény, addig szeleteljük fel vékonyra a hátszínt. Erre azért van szükség, mert így könnyen és gyorsan átsül a hús, benne maradnak az értékes szaftok, és a forró serpenyőben azok a bizonyos zsírerek is könnyedén kisülnek.  

Tehát a következő lépés, hogy a lesózott, beborsozott húst tegyük a serpenyőbe és oldalanként 1-1 perc alatt meg is sülnek a vékony hátszín szeletek. Hidd el, elég idő ez nekik... :) Habár ez így sem lesz 'bloody', azaz véres, átsül rendesen, mégis, ha te úgy kedveled, süsd kicsit hosszabb ideig, de vigyázz, mert ennek az a veszélye, hogy kiszárad, túlsül. Szóval csak óvatosan, odafigyelve!

Ha elkészült, szedjük ki egy tányérra a húsokat, szórjuk meg egy csipet chilipehellyel, hogy adjunk ezzel egy kis tüzes aromát neki és hagyjuk pár percig pihenni. Ilyenkor a sütés alatti hő sokk után, kicsit megpihennek, a rostok kicsit ellazulnak, és kiadják magukból az utolsó és legfinomabb szaftot. Ez az, ami aranyat ér. Vagy tálaláskor a húst locsolod meg vele, vagy a köretnek kívánt salátát ízesíted ezzel a csodás lével. Én az utóbbi mellett döntöttem. :)

Amíg pihen a hús, addig épp el lehet készíteni ezt az egyszerű, ámde annál zamatosabb és igazán üdítő ízvilágú kevert salátát, A salátát tépkedd össze (jobban szeretem, mint késsel aprítani), szerintem ez a fajta rusztikusság nem csak a szemnek, de az ízének jót tesz, karikázzuk fel az újhagymát a zöldjével együtt, majd a kápiát kockázzuk fel. 

Miután a húsunk elég ízes, így a salátánkat már nem kell különféle dresszingekkel agyonnyomni, elég, ha csak sózzuk, borsozzuk és egy lime levét facsarjuk rá. Keverjük össze alaposan, majd legvégül öntsük rá a húst levét, amit a pihentetés során nyertünk. 

És ennyi! Ennél pazarabb egytálételt nehez tudok elképzelni. Nagyszerűsége leginkább az egyszerűségében, a letisztult ízekben rejlik. Semmi hókusz-pókusz, csak a natúr valóság. 

Jó étvágyat hozzá! 

Posztjaimat megtaláljátok a FaceBook oldalamon, és az Instagramon is!