Az "Együnk több halat" mozgalom lelkes híveként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy halhoz jutni már a legtöbb szupermarketben is lehet (friss és fagyasztott egyaránt kapható). A Lidl-ben, Aldiban mindig van jó áron, jó minőségű tengeri és folyami halválaszték. Ez tehát nem lehet indok arra, hogy nem eszünk elég halat. Most nem mennék bele abba, hogy mennyire egészséges, milyen omega x zsírsavakat tartalmaz, elég annyi, hogy BAROMI FINOM! 

Olyan egyszerű és mégis különleges ez a gombás étel. Keverednek benne a fűszerek, az ízek, a zamatok, az aromák és teszik mindezt olyan harmóniában, annyira egyetértésben, hogy az eredmény egy ínycsiklandó, rafinált ízvilágú saláta (?), egytálétel (?) lett.

A laskagomba kissé háttérbe szorult az utóbbi években, pedig nála húsosabb, teltebb ízű gomba kevés van. Bármit is készítünk belőle az tartalmas, jóízű finomság lesz. Érdemes hát gyakrabban felhasználnunk mindennapi étkezéseinkhez. Például ezt a mennyei ételt :)

Rostélyos. Sajnos legtöbben csak levesnek használják, pedig a csontos verzió (pont úgy néz ki, mint egy nagyméretű csontos karaj) húsos, ízes. Körbeveszi egy vékony zsírréteg, ami a sülés során csak még jobban szaftossá, zamatossá teszi a húst.

Na, egy ilyen gyönyörű darab kacsingatott rám a hentesnél. Otthagyhatatlan volt. Ebből a finomságból készült ez az étel, amihez a csodát a narancslekváros, mustáros keverék és a vérnarancsok, fokhagymák, rozmaring ágak adták. Előkészítés minimális, a sütési idő alatt bármit csinálhatunk, szabadfoglalkozás lehet :)

Az eredmény valami csodás. Ahogy a lekvár beissza magát a rostok közé, ahogy a vérnarancs és a fokhagyma megízesíti, mikor a sütőben kering ez az aroma, az leírhatatlan. Ízvilága ismerős, mégis különleges. 

Eleve nem nagyon szoktam tortát sütni, ahogy már többször írtam, nem vagyok egy édesszájú típus. Azonban ha egy kedves ismerős megkér, hogy a lánya szülinapjára egy olyan tortát süssek, amiben nincs liszt, se cukor, se semmilyen tejtermék, de még gyümölcs se, na, az már kihívás!

Törtem a fejem elég sokat, beugrott egy vaníliás, aztán egy citromos verzió, de aztán kiütéssel győzött a kókusz! Jó döntés volt. Az eredmény egy kakaós piskóta alap, rajta roppanós csokiréteg, végül krémes, könnyű nagyon kókuszos habkrém. 

A legnagyobb öröm az volt, amikor felhívtak az ünnepi ebéd után, és elmondták, hogy mennyire jól sikerült, mekkora örömöt okozott az ünnepeltnek. És a mentes torta még a gyerekeknek is ízlett, pedig azért nehéz átverni őket, hogy pl. selyem tofuból és vegán mascaponeból készült az isteni krém. No, meg sok-sok kókuszból :)

Igen, tudom. Kicsit vadul hangzik. Pedig fenomenális. Volt itthon a fagyasztómban jóféle kolbászhúsom, meg egy fej káposztám. Gondoltam egy merészet és összepárosítottam. Hogy ne legyen túl száraz, a rétegelést tejföllel gazdagítottam. Őszintén állíthatom, elég jól sikerült. Semmi extra, ismert ízek, mégis egy teljesen más ízvilág. Azt tudni lehet, hogy a káposzta és a kolbász nagy cimbik. Tehát az ötletem volt hamvában holt, vagy annyira forradalmi, hogy ahhoz azért át kellene állítani a gyomrunkat. Sima ügy. Kevés alapanyag és fűszer, nem sok előkészítés, egy kis sütőben pirulás és már kész is ez a nagyszerű egytálétel. Picit nehéznek tűnhet, pedig nem. A kolbász nem zsíros, mert kisütöttem, a káposzta pedig ezen a nem sok zsiradékon, fedő alatt lett lepirítva,  

Tessék kipróbálni, mert az a "mind a 10 ujjamat megnyalom utána" típusú étel ez. 

A porchetta egy igazi aduász egy családanya, egy vendégváró, valamint egy gasztrotündér kezében is. Ugyanis ez az az étel, amiből nem lehet keveset készíteni, ugyanakkor melegen és hidegen egyaránt tökéletes. Frissen kivéve a sütőből a ropogós bőrével, körettel és salátával maga a mennyország, míg hidegen, másnap, harmadnap egy szeletet betenni egy ropogós ciabatta közé, az már csak simán mennyei élvezet. Az ízesítése szinte tájegységenként változik, de az, hogy jó minőségű császárhúst használjunk és bőségesen szórjuk meg friss zöldfűszerekkel az kérem szépen alap. A többi már csak úri huncutkodás az ízek világával. 

Mint ahogy én is tettem a szárított áfonyával, és a hús köré pakolt különféle zöldségekkel és naranccsal, ami mind pikánssá és különlegessé varázsolta a sült porchettámat és a hozzá tartozó pecsenyelevemet (gravy). Mindez a tél jegyében és aromáiban.

A világ legegyszerűbb és legfinomabb étele a grillcsirke. A legkényelmesebb is. Hiszen csak előkészítjük, majd a sütő elvégzi a dolgát. Én imádom ezeket az egyszerű, laza, nem pepecselős egytálételeket. 

Attól, hogy egyszerű, még lehet finom. Mert ez nagyon az. A vaj, a zöldségek csodát művelnek, nem beszélve a friss zöldfűszerekről, amik teljesen megbolondítják. Rohanós hétkönapokra, lusta hétvégékre kimondottan ajánlott! :)

 Az igazi húsos egytál. Egyszerűségében nagyszerű, ízeiben letisztult, csodás ízorgia ez az étel. Szemnek-szájnak kívánatos, szinte elcsábít. Mondjuk nem esik nehezünkre megadni magunkat neki, hiszen minden részletében tökéletes. Nagy előnye, hogy gyorsan elkészül, a hozzávalók bárhol, bármikor beszerzhetőek. Szívből ajánlom egy laza hétvégi ebédnek, vagy hétköznapra vacsorának. Őszintén mondom, hogy ki kell próbálni, mert valóban elvarázsol. Az első falatnál megadjuk magunkat, és csendben nyugtázzuk: hmmmm.... ez a nem semmi! :)  Az már csak hab a tortán, hogy habár bűnös élvezetként fogyasztjuk, mégis egy egészséges, a vonalainkat óvó ételről beszélünk. 

Szóval kipróbálásra és gasztro élvezetekre fel!

Nincs is jobb, mint egy jól ízesített sült, ami ropogós, fűszeres kérgével elvarázsol, omlós állagával pedig elandalít. Teszi mindezt akkor, amikor a villánkra "felépítjük" a tökéletes falatot és élvezettel betoljuk a szánkba. Ott aztán a zamatok kiszabadulnak, a hús szinte szétomlik. Mi pedig elégedett hümmögéssel adjuk a világ tudtára: igen, ez az! Az ízvilág harmóniája. 

Ezután a lírai bevezető után térjünk a lényegre! Hiszen eddig el is kell jutni. Meg kell sütnünk a világ legegyszerűbb, mégis legízesebb mustáros-chilis tarjáját.

Ha szereted a fejes káposztát, akkor ennek nem fogsz tudni ellenállni. Van ebben minden, amitől önálló életre kell és magával ragadóan csábító. Dinsztelt káposzta, fokhagyma, kapor és végül isteni, krémes tejföl. Mennyein ízes, kicsit még ress (bevallom én úgy szeretem, ha van még mit harapni a zöldségen), de azért nem kemény. A kapor olajos aromái kiolvadnak a serpenyőben, ahol aztán a tejföl selymessége teszi fel az i-re a pontot. Nélkülözhetetlen a só, bors, de más fűszert nem igényel. A fokhagyma zamata csak emel ezen a már amúgy is magas szinten. Pikánssá teszi és egyben megbolondítja. Ez a gyors és a maga nemében egyszerű finomság önálló ételként vagy akár sültek mellé, esetleg tükörtojáshoz is pazar. 

Tudom, most sokan fanyalogni fognak, hogy jajjjj, tofu. Az íztelen, gumiszerű ízé. Hadd emeljem ki a hányattatás szomorú sorából a tofut, amit ha úgy kezelünk, mint egy natúr alapot, amit aztán olyan ízűre, formájúra, állagúra alakítunk, amilyenre csak kényünk és kedvünk szerinti, akkor a legjobb alapanyaggá avanzsál szegényke. 

Mint például ezzel a pirított megoldással, ahol a szójakockák ropogósak, ízesek és kimondotan különlegesek. Ha eltekintünk az előítéleteinktől, akkor csuda finom ételeket készíthetünk tofuból.

Ha az ember a mai világban úgy dönt, hogy pl. szilveszterre vendégül látja pár barátját, vagyis bulit rendez, ezzel bevállalja, hogy az étel-ital ellátmányt is biztosítja. Hiába a sok trendi, puccos ételféle, azért alapnak megmaradnak a szendvicsek. Csak az nem mindegy, hogy milyenek. Mert lehet unalmas, egysíkú, mint a 80-as évek házibulijában a vajas kenyér Piros Arannyal, főtt tojással és párizsival, de lehet izgalmas ízeket, aromákat vegyíteni egy-egy szelet bagetten. Én ezt választottam.

A legegyszerűbb, ha kencéket készítünk és ebből 1-2 falatos kis szendvicseket gyártunk. Vettem hát vajat, bagetteket, márványsajtot, tojást, túrót, némi sonkát, szalámit ezekkel alapozva meg a buli élvezetes kajálás részét. Hiszen a jó hangulatot, a buli sikerét nem csak a jó zene, a finom italok, de a jóízű szendvicsek is biztosítják.

Látványos és ízletes falatkákat tudunk így megalkotni nagyon egyszerűen, gyorsan. Az eredmény, a siker nem marad el.

Ha az ünnepekre valami mást szeretnél, nem a megszokott évtizedes menüsort, elég bevállalós vagy, hogy szembe menj a tradícióknak, akkor szívből ajánlom ezt a csodás ízbombát, ami minden jót és finomságot tartalmaz, aminek egy karácsonyi ételben csak lennie kell. Ez nem más mint a tagine (tázsin). Jelen esetben marhalábszárból, mennyei fűszerekből és aszalt sárgabarackból áll alapvetően. De nem lehet kiemelni egy-két dolgot, mert ennek az ételnek pont az a zsenilitása, hogy úgy hamonizál minden összetevője egymással, hogy nem tolakodik egyik íz sem, teret adnak egymásnak, hogy az aromák erősítsék egymást. Ez az étel a béke, a nyugalom, az összhang étele. 

Ez az étel egy igazán kímélő, kalóriaszegény, ámde igazán ízletes fogás. Selymes ízvilágát a fokhagyma bolondítja meg, ami ebben a megfázós időben különösen jót tesz a szervezetnek (aki bírja, naponta 1-2 gerezdet nyersen is elfogyaszthat szendvicsbe téve). Egy alapvetően natúr, nem túl karakteres ételt teszünk kicsit izgalmasabbá, a tálaláskor rászórt chikis napraforgómaggal. Ezáltal a puha, kissé roppanós brokkoli, az omlós hús kap egy csavart a ropogós magvakkal.

Egy hétköznapi ebéd, avagy vacsora megoldása lehet ez a gyorsan elkészíthető csodás ételnek.

A tél beálltával az ember kényeztetésre vágyik. Plusz melengetésre, kedveskedésre, bújásra. Ilyenkor maga a mennyország egy takaróval, vastag zokniban, egy bögre forralt borral behúzódni a heverő sarkába a lámpa alá és elővéve kedvenc könyvünket csak olvasni, olvasni, olvasni. No meg a kedvenc zenénket hallgatni. Legjobb bakelitról. Lehet, hogy kissé ódon vagyok, de nekem ez a nyugalom, a béke maga. Mindehhez hozzátartozik egy tál csodás étel is, ami önmagában kényeztetés, és az elkészítése is laza, egyszerű, kényelmes.

Ha azt mondom, hogy vörösboros, omlós marhalábszár, finom zöldségekkel ÉS csokoládéval, valamint chilivel, akkor közel se mondtam el mindent. Hiszen ezt az ételt nem lehet leírni, ezt ízlelni kell és élvezni minden egyes falatát. Mert az egész olyan harmonikus ízkavalkádod nyújt a friss alapanyagokkal és fűszerekkel, hogy a bor és a majd 80%-os tisztaságú étcsoki, no és a chili, ami zseniális társa a csokoládénak és a húsnak egyaránt, egész más szintre emelik ezt az ételt.