Amikor az ember egy kedves chili termelő baráttól kap egy nagy doboznyi, különböző fajtájú chilit, akkor azonnal beindul a fantáziája.
Először szét kell válogatni, hogy melyik fajtából mi legyen. Van amelyiket csak úgy, nyersen fogyasztjuk, és van, amiből igazi finomságok készülnek. Ez lehet savanyúság, chilikrém vagy épp töltött ínyencség.
Most ez utóbbit mutatom meg. Baconbe tekert, sajttal töltött jalapeno. A csoda. A mennyország maga.
Szeretnél valami finomat enni? Nincs kedved sokat szöszmötölni a konyhában? Inkább visszabújnál az ágyba és olvasnál? Végre magadra is akarsz szánni időt?
Akkor ez a te ételed! Bedobálod a tepsibe az alapanyagokat, betolod a sütőbe, és egy órán át csak annyi a dolgod, hogy hagyod sülni. Utána már csak élvezed a sütő melegét, és a mennyei ízeket. Te is és a családod is hálás lesz ezért az ételért!
Újra és újra előkerül ez a finomság az étlapomon. Szeretem. Na. Ez van. Nálunk apám volt az, aki imádta ezeket az ételeket, anyám meg utálta. De megcsinálta, mert szerette apámat. De egy idő után apám vette át a fakanalat ezeknél az ételeknél. Én gyermeki cinkossággal voltam társa apámnak a "bűnben". Együtt szerettük a pálpusztait, a körömpörköltet, együtt versengtünk a húslevesbe főtt hagymáért vasárnaponként. Együtt riogattuk anyámat a fácán lenyúzott, tollas bőrével, amikor már megért a spájzban, együtt ettünk nyúlgerincet vadasan. És pacalt. Anyám mindezekből kimaradt, nem szerette ezeket dolgokat. Maradtunk hát apámmal, összekacsintva az ebédlőasztalnál, ahol anyám rántott húst evett, miközben mi elalélva fogyasztottuk pl. a csodás pacalt.
Manapság is úgy készítem, ahogy apámtól tanultam. De ma már kuktában készül, mert így koncentráltabb lesz íze, és sokkal hamarabb megpuhul. A másik újításom, hogy füstölt jalapeno paprikát (chipotle) is teszek bele, amitől kissé füstös, tökéletes lesz íze.
Ebben a hirtelen ránk szakadt hűvösebb időben igazán melengető érzés egy csuda finom pitébe beleharapni. Egy selymes, mámorító barackos-áfonyás pitébe, ami ízorgia, ha figyelembe vesszük a barack szaftos, puha ínycsiklandó ízét, a fahéj fűszerességét, az áfonya édes-savanykás kellemességét és a barna cukor karamelles aromáját. Az elkészítése pofonegyszerű, az eredmény fenomenális, a siker garantált. És hát látványnak se kutya :)
Buzdítok mindenkit, hogy készítse el, mert kevés kellemesebb dolgot tudok elképzelni annál, mint hogy a sütő melegében eszegessük ezt a kényeztető finomságot!
Emberek! Piacra! Eljött az idő, amikor is 200 Ft/kg áron lehet csodás paradicsomokhoz jutni. Kihagyhatatlan ajánlat az olyan kissé lusta háziasszonyoknak is, mint én, aki tuti nem fog befőzni paradicsomlevet, mert az annyira macera. Ámde! Biztosan elkészítem ezt a világ legegyszerűbb és legfinomabb fűszeres paradicsomszószát, amit kimondottan a hozzám hasonló hedonista, de kissé kényelmes nőknek találtak ki!
Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen (már-már erkölcstelenül) isteni illat lengi be a konyhát (és tulajdonképpen a lakást, de fene bánja ilyenkor). A fokhagyma krémessé sülése közben lágy, szinte harmatos illatot áraszt. Ehhez a zöldfűszerekkel együtt selymessé, puhává lágyuló paradicsom édes-savanykás lehelete már a mennyországba repít. És együtt az egész a csoda maga. Amikor elkészül, kihagyhatatlan, hogy pürésítés előtt még tunkoljunk az édes szaftba puha kenyérrel. Na, jó. Abbahagyom. Tessék elkészíteni. Aztán majd igazat adni nekem.
És hogy mire tudod felhasználni ezt a mennyei szószt? Itt van pár tipp:
Bakonyi sertés szelet. Erről mindig az jut eszembe, amikor gyerekkoromban furcsálltam, amiért flancos nevekkel látták el az étteremben az étlapon szereplő kínálatot. Olyan nevekkel, amikből (gyerekként) sosem lehetett tudni, hogy az mi is valójában. Ilyen volt a Holstein szelet, Dubarry szelet, Cordon Bleu és a Bakonyi sertés borda. Azt gondoltam, ezek mind olyan bonyolult ételek lehetnek, amit csak és kizárólag éttermekben lehet elkészíteni.
Aztán hamarosan jött a felismerés (némi szülői segítséggel), hogy a puccos elnevezés mögött valójában semmi extra nincs. Épp úgy el tudjuk készíteni otthon, mint a szakácsok az éttermekben. És még nagy tudás sem kell hozzájuk, sőt!
Épp ilyen ez a mostani egyszerű, csodás gombás-húsos étel is. Szinte pillanatok alatt elkészül és úgy érezhetjük magunkat, mint egy korhű étteremben. Mert sajnos manapság már nem igen található meg ez a nemes, kedves étel éttermeink étlapján. és már konyháinkban sem igazán :(
Tehát, főzésre fel! A siker garantált :)
Hétvégén, amikor az ember kényelmesen nyújtózik az ágyban ráérősen és rájön, hogy egyetlen egy dolog kényszerítheti ki az ágyból és az az éhség, na az egy igazán békés, kegyelmi állapot. Ilyenkor (jó esetben 10-11 fele), egy már nem reggeli, még nem ebéd jellegű, tartalmas étkezésre vágyunk. Van ennek a világban egy kifejezése: brunch (breakfast+lunch szavakból). De tuti magyar szó is van rá: VILLÁSREGGELI!
Ez az étkezés a mennyei kényeztetés maga. Van ilyenkor minden, mi szem-szájnak ingere. Ételben és italban egyaránt. Italban a finom kávé mellett a friss gyümölcslé van jelen általában, de persze a csésze tea is tökéletes. Ételben pedig szintén a bőség a jellemző, tojás, kolbász, lekvár, vaj, zöldség, gyümölcs. Bármi, amit kívánunk és ami otthon megtalálható. A lényeg a kényeztető, lassan, ráérősen elfogyasztandó, bőséges villásreggeli, ami lehetőséget nyújt arra, hogy utána visszabújva az ágyba tovább lustálkodhassunk, amíg újból meg nem éhezünk. :)
Itt egy példa a gyorsan elkészíthető meleg alapra, amit aztán minden mással is ki lehet egészíteni:
Ez egy olyan saláta, amit az is jóízűen fogyaszt el, aki igazából nem egy saláta evő típus. Fűszeres, izgalmas ízek, roppanós állag, kicsit pikáns fanyarság, enyhén savanykás ízvilág. Összességében krémes, mégis roppanós ez a saláta. Különleges, de mégis olyan, mintha már rég ismernénk ezt az aromát. Érdemes kipróbálni egy meleg nyári napon. Kitűnően passzol hozzá egy pohár jéghideg sör.
Különlegesen ajánlom az ételallergiásoknak, hiszen nincsen benne se laktóz, se tojás, se glutén. De nem ettől finom. Ez csak előny...
Vallom, hogy a kevesebb több és hogy a klasszikus ízek örök életűek. Ennek jegyében folytatom mélyenszántó gondoltaimat, miszerint egy egyszerű, ámde nagyszerű leves elengedhetetlen a hétköznapok ételdzsungelében. Na jó. Abbahagyom coelhoi magasröpködésem...
De a tény, az tény: egy tejfölös, tárkonyos, citrommal ízesített csiperke levesnél most nehezen tudok elképzelni csábítóbbat. Klasszikus ízvilága, könnyedsége, elkészítésének egyszerűsége erősen ajánlottá teszi, hogy a hét bármely napján az asztalra kerüljön.
Íme:
A padlizsán szezon kellős közepén járunk. Érdemes ilyenkor a már megszokott padlizsánkrémen túl olyan ételeket is elkészíteni, amik kiemelik ennek a zöldségnek az igazi ízét, az összes előnyét, ugyanakkor általa készíthető el ez a könnyed, húsmentes, nyári finomság. A padlizsán lasagne elnevezés kissé túlzás, de leginkább ez fedi hűen, mit is készítünk. Egészében szívből ajánlom ezt az ételt, mert laktató, mégsem nehéz, húsmentes, de a húsimádók se fogják fanyalogva eltolni, és leginkább az ízes, zamatos, csuda finom jelzők illenek rá.
Hát lássuk, miből és hogyan készül ez a mennyei cucc:
Ismerős az az érzés, amikor beleharapsz egy isteni csigába, kívülről ropogós, belül mennyeien foszlós,lágy és puha a tészta? Amikor elönti az összes ízlelőbimbódat az az érzés, hogy: IGEN! Ez az! A totális harmónia. Az édes fahéj, a pikánsan savanykás, de mégis édes áfonya zamata. A krémessé sült cukros fahéj ragad a szád szélén, miközben az áfonya kis gömböcskéi melegen robbannak szét, ahogy rájuk harapsz, és kifolyik az a már-már buja lé belőlük, amit azonnal felszív a tészta puha textúrája.
Na, kérem. Itt van, megtaláltad. Ez az a süti, amit ízlelni, falni akarsz. Amiből egy sosem elég. Ami a mennybe repít még akkor is, ha a napod nem éppúgy sikerült ahogy szeretted volna, és eufóriává fokozza azt a napod, amikor úgy érzed, hogy ma minden sikerült. Kihagyni lehet. DE MINEK????
Valahogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni a legegyszerűbb ételeinkről. Sokszor törjük a fejünket, mit is főzzünk? Pedig a megoldás ott van a spájzban. Hiszen krumpli, hagyma, kolbász, tészta, esetleg egy kis jófajta szalonna általában megtalálható otthon. Igazi, jóízű fűszerpaprika adja meg a zamatát, amivel olyan feledhetetlenné válik ez az egyszerű, mégis nagyszerű egytálétel. Mert hiába hívják levesnek, ez egy tartalmas, sűrű étel, ami sokkal több egy egyszerű levesnél. Belekanalazva azonnal érezzük a szalonna és a kolbász adta füstösséget, a nagy darab pirított tészták selymességét, a paprika édes, nemes aromáját. A paradicsom pikáns savanyságát, a fokhagyma (nem tolakodó) határozottságát. Összességében egy békebeli ételt kapunk, minden jellemzőjével és jó tulajdonságával együtt. Kihagyhatatlan. Készítsük gyakrabban! Megérdemli. Megérdemeljük.
Emlékszem, amikor rendszeresen a belvárosba jártunk anyámmal és nagyanyámmal flangálni, kirakatokat nézni, olykor vásárolni (mintegy csajos programként). Mint az orgonasípok vonultunk mi hárman: nagyi a legkisebb (153 cm), utána anyu (163 cm) és aztán én, aki gyerekként is elég magas voltam, hamar elértem a 173 cm-t. Ez a program hosszú-hosszú évekig csak a miénk volt.Gyerekkoromtól felnőtté válásomig. Utunk során mindig betértünk a Kígyó utcai Mézes Mackóba. Akkoriban ez fogalom volt. Csak itt lehetett banán (és narancs, de az nem volt jó) turmixot kapni, és minden olyan hidegkonyhai csodát, amit máshol sehol. Aszpikos cuccokat, sonkás hasékat (az olyan, mint a hájas tésztás masni, csak töltve volt hol húskrémmel, hol sajttal, hol sonkakrémmel), mindenféle salátákat, kaszinótojást, halkrémes csodákat, kaviáros szendvicset és persze SVÉDGOMBÁT. Mindezt elvitelre, de ottfogyasztással is, bár erre igencsak szűkös hely volt a fal melletti pultoknál. A lényeg, hogy megfizethető volt egy-egy finomság, különlegesség elfogyasztása bárki számára. Járt ide mindenki, fodrászkisasszony, irodista, trafikos, kétkezi munkás és neves művészek is.
Külön volt egy kávé sarok, ahol anyámék elmondása szerint mennyei kávét lehetett inni. Különleges italválasztéka is volt, ami akkoriban nagy szó volt, mert ezen kívül max. csak külföldön lehetett márkás italokhoz hozzájutni. Itt lehetett hidegtálakat rendelni házhozszállítással olyanoknak, akik pl. partyt (!) rendeztek - ne feledjük késő 70-es, korai 80-as évekről beszélünk - ezek főleg pártfunkcionáriusok, akkori vezetők, igazgatók, illetve jól menő zöldségesek, autószerelők, tehát maszekok feleségei voltak.
De térjünk vissza a svédgombára: méltánytalanul elfeledett, kitűnő salátáról van szó, ha valaki nem tudná. Pikáns paradicsomkrémes, fokhagymás, citromos szószban megpihegnek a hagymán megdinsztelt gombaszeletek. Ez kérem a svédgomba. Míg a franciasaláta, a majonézes burgonyasaláta vagy épp a tojássaláta tartja magát még mindig, hosszú évtizedek óta a sikerlistán, addig a svédgombának leáldozott, érthetetlen módon. EDDIG!
Tessék újból felfedezni! Ne csak az emlékeinkben éljen, érezzük újból a mennyei zamatát. Elkészítése pofonegyszerű, íze csodás. Mi állhat a siker ismételt útjába hát? Semmi!
Itt a recept, tessék kipróbálni! Higgyetek nekem, függést okoz :) Hajrá svédgomba!!!
A pak choi (ejtsd: pak-csoj), más néven kínai bordás kel, egy haragoszöld, kanál alakú leveleiről és széles, kemény tapintású levélnyeléről ismerhető fel. Tulajdonképpen a mi káposztánk ázsiai megfelelője.
Érdemes kipróbálni magas C és K vitamin tartalma miatt, valamint mert izgalmasabb íze van, mint az általunk ismert káposztaféléknek. Szerencsére ma már sokkal könnyebben beszerezhető, mint korábban. Nagyobb zöldségeseknél és szupermarketekben fellelhető.
Sokféle felhasználási módja van. Leves, pirított, párolt változat, főzelék, saláta, szinte bármi készülhet belőle ugyan úgy, mint a káposztából.
Jelen esetben egy krémes, párolt verziót mutatok be.
Az augusztus idén nagyon nagy forrósággal köszöntött be. Amúgy is az év legmelegebb időszaka, de most nagyon odatette magát. Ebben a hőségben törekszünk arra, hogy a lehető legkevesebb energiával készítsük el ételeinket úgy, hogy ez ne menjen az ízek, zamatok rovására. Az sem mindegy mennyi időt kell eltöltenünk a konyhában, vagy épp mennyi mosogatnivalóval jár egy-egy ilyen főzés. Ezért is találtam ki ezt ezt a minden szempontból megfelelő, csodás ételt.
Az úgy volt, hogy a piacon járva rátaláltam egy árusra, aki gyönyörű és sokféle burgonyákat árult. Azonnal vettem 1 kg sárga, lila és rózsa krumplikat vegyesen. Szerencsére ezek mind apró,közepes méretűek, amik nagyjából egyforma nagyságúak, tehát tökéletesen lehet őket egyben megsütni. Ez a verzió egy könnyed, fűszeres, feta sajtos egytálétel, ami csodásan passzol halhoz, húshoz, de csak így magában is mennyei.
Íme:
