Van, amikor a tökéletesség maga oly egyszerű. Csak egy kis ez, egy kis az. Finom, friss alapanyagok, könnyed ízek, laza fűszerezés, pár csepp jókedv. 

Ez a szendvics pont ilyen. Örömmel és jókedvből született egy olyan nap, amikor igazán elkélt egy kis kényeztetés. Olyan ráérős, nem kapkodós előkészület, majd békés, nyugodt hátradőlés, miközben majszoljuk ezt a finoságot, ami valóban megközelíti a tökéletességet. És igen, közben mosoly van az arcunkon. Mert ilyen is kell...

Imádom a rostélyost. És csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy fedezze fel, ha sült marhát akar készíteni. Persze erősen függ attól az egész, hpgy milyen húst veszünk a hentesnél. Hogy milyen a marhahús felhozatal. Nekem szerencsém van, mert nálunk, a Tátra utcában olyan rostélyost kapni, hogy megszólal. És ha mindezt egy isteni hagymás, sült sárgarépával kínáljuk, akkor jogosan állíthatjuk, hogy elkészült a tökéletes ebéd. Minimális fűszerezés, hogy érvényesülhessen a hús zamata, egy jó sütő - nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy elkészítsd. Ugye, hogy nem hangzik nagy kihívásnak? Sima ügy. Nagy élvezet. Ezt tudom most ajánlani :)

Igen, zöldség rizottó és nem nem zöldséges. Mert hogy ebben egy szem rizs sincs, annyi is sok. Van helyette viszont borsó, répa, édesburgonya. Mindez lehetőleg apróra és egységesre vágva. És persze ott van a hagymán sült csirkemáj. A maga nemes egyszerűségével. Amit csak kebelbarátja, a zsálya gazdagít. Ez az étel pofonegyszerű és nagyon finom. Könnyed és tavaszias. Ízekben gazdag és elvarázsoló. Ha még hozzá tesszük a végén a gránátalma melaszt, akkor aztán tátva marad a szánk, ezt garantálom. Olyan csavar ez az édes kis semmiség, hogy na! Persze lehet pótolni balzsamecet krémmel, amit már nagyobb szupermarketekben mindenhol kapni, de nem ugyanaz, Érdemes egy arab fűszereshez eljutni (oda egyébként szerintem mindig érdemes) és beszerezni ezt az édes, mégis kicsit sananykás szirupot, ami megkoronáz sok ételt, nem csak salátákat. Itt is ez történt. Hiszen a máj, a zsálya, szinte könyörög ezért a befejezésért. :)

Tavasszal az ember nem is vágyik másra ebéd gyanánt, mint valami könnyű, ízes egyszerű ételre a hétköznapokban. Ilyen étel például ez a spenót is, amit nem kell cifrázni, a maga natúr valójában kell elkészíteni, max. egy-két csavart beletenni. A csavar alatt értem azt, amit máskor, általában biztos nem tennénk a spenóthoz. De szakadjunk el olykor a rögvalótól és készítsünk olyan finomságokat, amik az ízlelőbimbónknak is új, és még látványos és finom is. Arról nem is beszélve, hogy cakk-pakk 10 perc az elkészítési ideje, tehát amikor gyorsan kell finomat az asztalra varázsolni, ez a recept pont jól jön.

Na, de elég is a szövegből, mert több idő leírni ezt az egészet, mint elkészíteni. Nemes egyszerűségénél már csak a színei szebbek :)

Hétvégén az ember nem szeret pepecselni a konyhában. Pláne tavasszal, amikor az első mozdulattal akarunk kiszabadulni a zárt terekből a friss levegőre, a napfényre. Enni viszont kell és az sem mindegy, hogy mit. Ilynekor a legjobb választás egy olyan étel elkészítése, aminek összeállítása pár perc, a többi munkát meg a sütő végzi. Mi pedig mindeközben tehetük egy kellemes sétát, kiülhetünk a szomszédos parka/kertbe egy jó könyvvel és élvezhetjük jótékony hatását a D vitaminnak. A lelkünk pedig, na az pedig repdes. 

És még hogy fog repdesni, amikor családunk, barátaink elismerő cuppogását halljuk majd ebéd közben. Mert ugye ismeritek azt a mondást, hogy a szakács legnagyobb dícsérete az, ha csönd van az asztalnál. Ilyenkor ugyanis mindenki az étellel és annak élvezetével van elfoglalva. Abban az időben nincs már fontos dolog :)

Pont ilyen ez az étel is, amit könnyed tavaszi napokra (is) jó szívvel ajánlok!

Beleszerettem ebbe a fátyolháj dologba! Látványnak is csodás, de ha megsül, akkor az íze egyszerűen mennyei. Mintha a legropogósabb bacont enném. Nem is beszélve arról, hogy miután az ember belebugyolál húst, zöldséget, akármit, az ízek, a zamatok végig benne maradnak, hiszen körbezárja ez a csoda. 

A mostani recept egy kolbászhúsról szól, ami magasabb szintre emelkedett, miután fátyolhájba (még kimondani is élvezet: FÁTYOLHÁJ) tekertük bele. Elnyervén így kis batyu formáját, ami már önmagában is kívánatossá teszi. És akkor még  egy szó sem esett az ízéről. A kolbászhúsból kisül szinte minden zsiradék (na, azért marad amennyinek maradnia kell ahhoz, hogy ki ne száradjon), a fűszererezés beindul és életre kel, a fátyolháj pedig ropogós réteget von köré, a sült szalonna ízére emlékeztetve. 

Ha már kolbászhús: muszáj megemlítenem, hogy minden főzni szerető embernek szüksége van egy jó hentesre. Akiben megbízik, aki darabol, filéz, beszerzi az olyan dolgokat is, ami nem szerepel a mindennapi kínálatban. Nagy szerencsémre, én már közel 20 éve megtaláltam a Húsimádó boltot, és annak tulajdonosát, vezetőjét Kuti Istvánt. Nincs olyan, amit ő ne tudna beszerezni. És ha azt kérem tőle, hogy adjon nekem kolbászhúst (ja, mert ezt ők ott csinálják, helyben) de ne bélbe töltve, hanem csak úgy önmagában, akkor ez így lesz. És ha fátyolháj kell, hát az is lesz. 

Könnyű dolgom van nekem így, tudom. De higgyétek el, meg lehet találni a megfelelő hentest :)

De térjünk vissza a receptre! Már önmagában is különleges ez az étel, de ha köretnek még egy kis csavarral készítjük el a káposztát, hát akkor ez lehet a tökéletes fogások egyike. 

Tessék kipróbálni! Érdemes!

Szépen sorban jönnek már a zsenge zöldségek. A színekkel és vitaminokal teli finomságok. Ilynekor már nagyon várja az ember, hogy a téli megszokott ízeket felváltsa a friss, ropogós, színes alapanyagokbók készült ételek sora.

A zsenge sárgarépa az elsők között jelenik meg annyi édes zamattal, hogy kár is ezeket az újdonságokat levesbe elfőzni. Egyszerűbb, finomabb és látványosabb, ha vajon megsütjük őket. Így önmagában mennyei, de akár köretnek is kiváló.  Szemnek, szájnak egyaránt csodás.

Nem tudok elmenni úgy a henteshez, hogy valami csodás dolgot ne találnék ott. Most épp egy gyönyörű marha hátszín kacérkodott velem, amit nem tudtam otthagyni. És milyen jól tettem. A marhának ez egy fantasztikus része, amely a bélszín közeléből származik. Zamatos, tiszta hús és harmadannyiba kerül, mint maga a bélszín. Érdemes bepácolni, vagy akár csak egy jó "fürdőbe" tenni és puhára főzni!

Ez esetben egy jófajta barna sör, némi zöldség és fűszer volt a hátszín társa. Az összefőzés eredménye pedig az omlósan puha, minőségi húsunk, aminek ízét átjárta a sör és a zöldfűszerek aromája. A mellé beszórt gomba és répa csak további ízesítőként szolgált, de egyúttal maga volt a köret. 

Mennyei étel!

Szeretem a salátákat. A natúr zöldeket, a vegyes zöldségeseket, és a különlegeseket is. Például az olyanokat, amik nem csak a megszokott vinegret vagy joghurtos öntetekkel készülnek, hanem azokat is, amik felrúgják a "dresszing szabályokat". Mert hát mire is valók a szabályok, ha nem arra, hogy felrúgják őket? Valójában persze nincsenek kimondott szabályok, csak jól bevett szokások, amik mára már szinte szabályokká kövültek, Sokszor tökéletesek, de ha valaki olyan sok salátát eszik, mint én, annak szüksége van újításra. Kell! Muszáj!

Ilyen újítás az, ha sült paprikából készítünk krémet és azt ízesítjük dresszinggé. Mellesleg nagy előny, hogy nem kell főzni, csak egy jó botmixerre lesz szükség! :)

És ha már ott van egy tökéletes öntet, akkor miért ne használhatnánk fel egy jóízű spagettihez, vagy bármilyen tésztához? Mert tudniillik ahhoz kiváló. 

És mindehhez semmi extra alapanyagra nincs szükség, az eredmény mégis annyira különleges és egyedi, hogy biztosan kedvére lesz sokaknak. 

Tavasz van. Ez tagadhatatlan. Ilyenkor vágyunk a színek orgiájára a téli szürkeség után. És nem csak a természetben, hanem az ételeinkben épp úgy. Vágyunk a ress, sok zöldséggel készült ételekre, amiknek az íze harmonikus, kiegyensúlyozott, de mégis felkavaró a maga egyszerűségében. Ilyen ez az étel is. Színpompás, ízes, ropogós és puha egyszerre. Közelít a tökeletesség felé. A kel haragos zöld színe és ress állaga, a batáta puha, krémes, édes íze és harsány narancssárga színe, a dió ropogóssága és csodás aromája, a lilahagyma kelleme, végül a csirkemell natúrsága olyan egységet alkot, ami maga a tökély. 

Van az úgy, amikor annyira ennék egy jó bundáskenyeret, de a fránya diétám miatt a szegény, jó bő olajban sült finomság nálam tiltólistán van. De nem fog ki rajtam egy kis akadály. Megugrom. Meg én! Méghozzá úgy, hogy olaj helyett sütőben sütöm ki. Minden más marad. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmararad. Vagy mi a szösz :)

Milyen mosolyt fakasztó érzés már, amikor ránézel a hétvégéről visszamaradt, enyhén szikkadt, szottyadt croissant-okra, és rájössz, hogy ebből valami isteni lesz záros határidőn belül. Ha valaki lát, azt hihetné, hogy kissé bambán, üdvözült mosollyal orcádon állsz a konyha közepén. Pedig nem, Te csak már előre érzed az ízét a szádban, az ízlelőbimbóid már élvezik ennek az istenien ropogós, mégis krémes, selymes, habkönnyű édességnek minden falatját. És akkor tudod, érzed: ezt muszáj elkészítened! Nagyon egyszerű és gyors az elkészítése, de ez már csak hab a tortán :) És akkor most te jössz: képzeld el, amikor belekanalazol ebbe a karamelles csodába, amikor a brandy aromája előbukkan, ahogy a szádba emelsz egy tökéletes falatot és szétolvad ez a mennyei csoda. 

Na, akkor ne csak elképzeld, hanem te is készítsd el, mint ahogy én tettem. Tudás nem kell hozzá, csak a vágy arra, hogy megízleld.

Tudom, tudom... Hogy már mi minden őrültséget ki nem találnak... DE EZ JÓÓÓ! Tényleg finom. Nem egy steak, nyilván, de fűszeres, szép nagy szelet karfiol, ami erőteljes fűszerezésének köszönhetően elhagyta semleges ízét, és olyan pikáns, enyhén csípős, chilis, füstölt paprikás, fűszeres aromákat hoz, hogy valóban kívánatos lehet még egy húsevőnek is.Vegáknak, vegánoknak pedig maga a mennyország :)

A gnocchi a világ legegyszerűbb és egyik legjobb tésztaétele. felejtsük el a készen kapott verziókat, mert az rémes, ehetetlen, és ennek ellenkezőjéről senki nem tud meggyőzni!

Szóval, a gnocchi egy főtt krumpliból, lisztből és tojásból készült tészta. De most a krumplit főtt sütőtökkel helyettesítettem, amitől csodás sárgás színt kapott. A natúr ízt hangsúlyozza, hogy semmi fűszerezés nincs, viszont radicchióval (cikória) és körtével tálaljuk. Ettől a kombinációtól lesz pikáns, hiszen a cikória egy enyhén kesernyés saláta fajta, amihez a körte édessége, és a puha, ízletes tészta csodás keretet ad.

És még egy különlegesség: nem kifőzzük forró vízben, hanem egy serpenyőben készítjük el. 

Már jeleztem többször, hogy habár nem élek a vegán étrend szerint, rengeteg olyan számomra csábító ételt találok ennek az életformának az ételei között, hogy muszáj bevennem a mindennapi főzési rutinomba. Ilyen étel ez is.

Ízletes, finom, és maga a tökély. Ortodox húsevők is elégedetten bólogatnak, mert másra nincs lehetőségük, úgy tele van a szájuk, és annyira elmerülnek az ízekben. 

Habár általában tejszínes szélesmetélttel vannak összefőzve a gombócok kisütés után, én inkább átugrottam ezt a lépést és zöldsalátával ettem. Így is mennyei, de természetesen elkészíthetjük az eredeti, tésztás verziót is. 

De lássuk, miről is beszéltem eddig: