Van egy olyan tökfajta, hogy milánói tök. Egy csoda. A piacon egy termelő mutatta, én pedig nagy lelkesedésemben vettem is belőle vagy 2 kilónyit. Az egészet úgy képzeld el, mint a görögdinnyét. Méregzöld a héja, olyan kerek a formája is. Ha félbe vágják, akkor gyönyörű, sárga a húsának a színe. Ennyit láttam, amikor megvettem. De a felfedezés az igazi csodája akkor jött, amikor elkezdtem dolgozni vele. Az ötlet egy füstölt tarjás tökleves volt. Ehhez felkockáztam nagyobb darabokra, miutánna héját levágtam, és elkezdtem főzni. Ez a tök meg sem közelíti a sütőtökök vagy a főzőtök hamar szétfövő puhaságát. A milánói tök textúrája tömör, nem esik szét, sokkal jobban kezelhető. Ízre, mint a többi tök, abban nincs különbség.
A lényeg, hogy ebből a csodás, számomra eddig teljesen ismeretlen fajtából klszítettem ezt az alábbi finomságot. És milyen jól tettem. Halkan megjegyzem, hogy a szomszédaimat is megörvendeztettem vele, egyrészt mert szerettem volna velük is megismertetni ezt a zsenális tökfajtát, másrészről mert megint túlvásároltam magam :)
Annyit hozzátennék még a milánói tök sztorihoz, hogy ez a fajta tökéletesen alkalmas arra, hogy rántsuk, grillezzük, pörköltöt vagy bármilyen ragut készítsünk belőle. Nem fő szét, egyben marad, nincs annyi víz benne, mint fajtatársaiban, és mint említettem textúrája sokkal tömörebb. Így a főzési ideje is (picit) hosszabb.
De lássuk az én töklevesemet, hogy sikerült.