Nem szoktam nagyon édességet készíteni annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem szeretem. Igen, tudom. Első rámnézésre mindenki azt gondolná. Pedig nem. Már gyerekként is jobban le lehetett venni a lábamról egy jó tepertős pogácsával, mint egy süteménnyel. Szóval, ha sütök azt nagyon nagy szeretettel teszem, mert valaki szerettemnek készítem. Most úgy esett, hogy a nagyon kedves barátnőm szülinapja volt, aki azt mondta, hogy igazából megvan mindene, inkább egy adag duplacsokis zabkekszet kér a receptjeim közül, mert azt nagyon szereti. Hát nosza! gondoltam és elkészítettem egy csöpp adagot: 2 tepsinyit. Hát szülinapja van, vagy mi a szösz...

Ami itt látható, az csak egy kis kedvcsináló, hogy bárki kedvet kapjon hozzá és megsüsse. Hiszen olyan egyszerű, olyan gyors és annyira finom! Ha még nem próbáltad, akkor itt az ideje. A további variációkról, ízesítésekről itt olvashatsz.Ne csak ünnepekkor álljunk sütni valami finomságot. Össz-vissz 40 perc előkészületekkel és sütéssel együtt.

Hozzávalók 1 tepsinyi adaghoz (kb. 16 db)

• 25 dkg magokkal dúsított müzlipehely mix (vagy sima zabpehely)
• 15 dkg liszt
• 10 dkg cukor (ízlés szerint több is mehet, így nem olyan édes)
• 12,5 dkg vaj
• 5 dkg mazsola
• fél zacskó sütőpor
• késhegyni szódabikarbóna
• 2 ek. natúr kakaópor
• 15 dkg étcsokoládé durvára törve (nagyobb darabokra)
• 2 tojás
• 1,5 dl tej (ha igényli, még több)

Elkészítés:

a száraz összetevőket (liszt, zabpehely, sütőpor, szódabikarbóna,mazsola, kakaópor, cukor, étcsoki) keverjük össze, majd a nedvesekkel is tegyük ugyanezt (a tojás, az olvasztott vaj és a tej). Én egy fagylaltos kanalat használok a kiporciózáshoz, így nagyjából azonos méretűek lesznek a kekszek. A melegtől szépen kifekszenek majd a sütőpapírral bélelt tepsiben. Teszik mindezt 180 fokon, 30 percig. Érdemes figyelni, nehogy megégjen. hiszen minden sütő másképp süt. Lehet, hogy több kell neki, lehet hogy levesebb is elég. Amikor kész, tegyük rácsra, hogy egyenletesen hűljön. Mennyei, amikor beleharapunk és épp egy megolvadt csokidarabra bukkanunk.

És ennyi :)

Azért csak majdnem, mert nincs megtöltve a karalábé. Szorított az idő és csak fél órám volt arra, hogy elkészítsem. Ha betöltöm a karalábéba a húst, akkor az lassabban fő meg, mintha kis gombócokat formázva a kis kockára vágott ropogós zöldséghez adom a fűszeres darált húst. Az ízesítés és az alap metódus ugyan az. Itt is előjön, hogy ahány ház annyi féle töltött karalábé létezik. A mi családunkban a tejfölös, petrezselymes verzió volt divatban. De van, aki friss kaporral, ecettel-cukorral készíti, van aki egy csepp pirospaprikával színezi. Ízlése és tradíciója válogatja. A lényeg a zsengesége, frissessége, üdesége. Amit csak tavasszal-nyáron készítünk, és amit (véleményem szerint) nem lehet elégszer megfőzni és kiélvezni. Tehát ízekre, kalandra fel!

Hozzávalók 2 fő részére:

• 30 dkg darált sertés- vagy pulykahús
• 1 db tojás
• 2 db karalábé (nagy fej, ha kicsik akkor 4 db)
• 1 marék előfőzött rizs
• 1 doboz tejföl
• 1 ek. keményítő
• 1 cs. petrezselyem
• 1 kk. majoranna
• só, bors, kevés olaj

Elkészítés

1. A karalábékat összevágjuk apró kockákra, és kevés olajon megdinszteljük, felöntjük egy kevés vízzel (max. 1 dl.). A tejfölből és a keményítőből habarást készítünk, amit hozzáöntünk a karalábédarabkákhoz. Annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Ízesítjük a fűszerekkel, sóval, borssal, majorannával. Összefőzzük az ízek végett.
2. A darált húst összekeverjük a tojással, az előfőzött rizzsel, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Az így elkészített tölteléket apró, kis gombócok formájában a karalábé mellé tesszük, majd kis lángon, fedő alatt puhára főzzük.
3. A végén beletesszük az apróra vágott petrezselymet, és hagyjuk egyet "rottyanni". Ismét felhívom a figyelmet, hogy ne főzzük szét a karalábét, maradjon kicsit ress, mert úgy finom igazán :)

Hadd adjak egy ütős, bár nagyon egyszerű szendvics ötletet így a hét elejére. Komplett ebéd vagy vacsora lehet ez a laktató, csupa friss alapanyagból készült étel. Igazából semmi különös, mégis ízbomba a szájban, balzsam a léleknek és a testnek egyaránt. Szokásom híven gyors is. Még a házi mustár is. Direkt nem hamburgert írtam, mert ez több, mint egy hamburger, Függetlenül attól, hogy kevesebb összetevő van benne. Vegyünk egy nagy levegőt, küzdjük le a gyors éttermek iránti vonzódásunk és bátran készítsük el ezt az ételt. Nem fog csalódást okozni! Természetesen bővíthető, variálható ízlés szerint sajttal, zöldségekkel. De így is mennyei. Sőt! Néha a kevesebb, több... :)

Hozzávalók:

• darált hús (sertés-marha keveréke)
• menta
• petrezselyem
• chili
• só, bors
• mustármag
• almaecet
• méz
• só, bors

Elkészítése

Bekeverem a darált húst a fűszerekkel és az apróra vágott mentával és petrezselyemmel (nagyjából azonos mennyiség). Amíg hagyom kicsit összeérni az ízeket, elkészítem a házi mustárt. A mustármag 1/3 részét mozsárban durvára töröm, a 2/3 részét pedig porítom. Ha ezzel elkészültem, öntök hozzá annyi almaecetet, hogy krémes állagot kapjak. Sózom, borsozom, majd belekeverek annyi mézet, hogy az enyhén csípős és savanyú élét elvegyem a krémnek. Persze ez is ízlés függő, mint minden. Van, aki csípősen, pikánsan, savanyúbban szereti, más azonban kicsit édesebben kedveli. Hagyjuk állni, hogy az ízek jól kijöjjenek és a por is felvegye, beszívja az ecetet. Már süthetjük is ki a pogácsákat. Én egy grill serpenyőben teszem mindezt. Érdekes, hogy bár itt ilyenkor nincs faszén meg egyebek, mégis, ha ebben a serpenyőben készítem,van valami füstössége, plusz íze a sültnek. Ez esetben a húspogácsának. Kb. 5 perc az egyik, míg 3 perc a másik oldal átsülési ideje, de ez is változó a pogácsa nagyságától, vastagságától függően.

Egy vastagabb szelet ropogós héjú,  foszlós fehér kenyéren tálaltam, amit megkentem a mustárral, majd rátettem a még forró húspogácsát, amitől a mustár szinte beleolvadt a kenyérbe. Komolyan mennyei. Mennyei!

Bevallom eddig nem voltunk nagy barátságban a spárga meg én. A családomban sem volt nagy hagyománya. Valahogy így alakult. Amikor viszont bemutatkoztam neki (kb.15 éve), nem volt egy nagy találkozás. Vagy fás volt őkelme vagy nagyon tolakodó volt az íze nekem. Próbálkoztam a fehér vastagabbal, a zöld vékonyabbal, de nem estünk szerelembe egymással.

Na, de most! Kedvenc zöldségesemnél megláttam egy zacskó törékeny, filigrán, hajlékony zöld spárgát. Azonnal megéreztem, hogy: Igen! Ő lesz az igazi!

A hentesemnél pedig szembejött velem egy márványos, gyönyörűséges tarja. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, vettem belőle 2 csodás szeletet. Így aztán adott volt az ebéd.

Belevágok a közepébe: a csavar az, hogy nem burgullal készül, hanem karfiollal. Ha megnézed a fotót, ezt meg nem mondod. Az eredeti libanoni tabbouleh burgullal, sok petrezselyemmel, mentával, paradicsommal, újhagymával készül. Európai elterjedése óta azonban sokféle változat létezik már. Egy kicsit olyan, mint nálunk a lecsó.

Az én tabulém azonban bulgur helyett karfiolból, valamint petrezselyemből, mentából, paradicsomból, uborkából, kápia paprikából és újhagymából készült. Tehát nagy különbség nincs, csak kiegészült egy kis kígyóuborkával. Szerintem nem elvesz, hanem hozzáad a frissességéhez. Az ötlet, hogy karfiolból készüljön bevallom, nem az én fejemből pattant ki. Egy ausztrál szakácstól láttam egy főzős műsorban és megtetszett. Egyrészt mert szeretem az újdonságokat, az újra gondolt ételeket, másrészt mert megismertem egy csoportot a Facebook-on, akik gluténmentes életmódjuk nehézségeit, sikereit, receptjeit osszák meg egymással. Általuk jöttem rá, hogy mennyi embert érint manapság a laktóz- és gluténérzékenység vagy épp a cukorbetegség. De ezt azt ételt például mindnyájan ehetik, és azok is, akik diétáznak vagy csak vigyáznak a vonalaikra.

Hozzávalók:

• egy fél fej karfiol
• 3 csomag petrezselyem
• 3 db paradicsom
• 1 db kígyóuborka
• 1 cs újhagyma
• 1-1db kicsi piros és sárga kápia paprika
• 1 cs menta
• 1 db citrom
• só, bors, olívaolaj

Elkészítése:

A rózsáira szedett karfiolt késes robotgépben aprítjuk. A zöldségeket kis kockára vágjuk, a petrezselymet és a mentát nagyobb darabokra tépjük. Összekeverjük az alapanyagokat, sózzuk, borsózzuk, majd ráfacsarjuk egy citrom levét és megöntözzük olívaolajjal. 

Kész is ez a nagyon üde, nagyon friss saláta.

"Az úgy volt"rovatunk újabb epizódja következik. Szóval az úgy volt, hogy tegnap egy jó kis csirkehúslevest főztem sok, friss zöldséggel. Például ugye karalábéval, aminek megmaradt a gyönyörű zöldje, amit sajnáltam volna kidobni. Nem vöröshagymát tettem a levesbe, hanem egy szép, nagy póréhagyma felét (a fehér részét), így megmaradt a zöld része, ami hasznosításért kiáltott. Valamint vettem új fokhagymát, aminek szinte azonnal elfogyott a fej része (paradicsom és házi sajt társaságában),de a szár része, ami még zsenge, de kellően ízletes volt, szintén megmaradt. Valamint elcsábulásom tárgyát képezte a piacon a zsenge tök, amiből akkor még nem tudtam, mit szeretnék készíteni, de a fenti alapanyagok birtokában körvonalazódott már. Így lett végül egy fokhagymás, póréhagymás, karalábé zöldjével készült párolt tökragu.

Hozzávalók:

• 2 db kis, zsenge tök
• 1 db karalábé zöldje (csak a zöldje!)
• 1 db új fokhagyma (szára)
• 1 fél póréhagyma (zöld része)
• só, bors, szerecsendió, olívaolaj
• kevés tejföl vagy laktózmentes joghurt

Elkészítése:

A forró olajra rádobjuk a felkarikázott póréhagymát, és  fokhagymát, valamint a csíkokra vágott karalábé leveleit. Sózzuk,borsozzuk, ráreszelünk egy kevés szerecsendiót, de csak óvatosan vele, nehogy túlzásba essünk, mert akkor túlzottan rányomja ízvilágát ragunkra. Ezek után hozzáadjuk a felkockázott zsenge tököt. Lefedjük a serpenyőt és hagyjuk, hogy összefőjenek az ízek. Kevés idő kell neki, vigyázzunk: NE essen szét a tök, ne főzzük túl! Tálaláskor egy kevés tejföllel (vagy laktózmentes joghurttal) tálaljuk. Nagyon passzol hozzá ez a friss, savanykás kiegészítő!

Hát így! :)

Arról már írtam, hogy ilyenkor, amikor száz ágra süt a nap, csicseregnek a madarak, minden fa rügyezik, a virágok kinyílnak és a piacon (és a boltokban is) egyre több friss zöldség van, egyszerűen vágyom a hús nélküli, könnyített verziójú, újragondolt ételekre. Ez is pont ilyen. Minden van benne, ami finom, ízletes, és alapjaiban egyszerű alapanyagokból áll. Ez az egyszerűség a kulcsszó. Mert minél egyszerűbb egy étel, annál finomabb. Ez tapasztalat. Szóval tessék kipróbálni, mert 1. baromi egyszerű (már megint), és 2. gyorsan kész van (már megint), végül 3. isteni finom még annak is, aki megrögzött fundamentalista, unortodox húsevő.

Hozzávalók 4 főre

• krumpli – 50 dkg
• póréhagyma – 1 kis szál
• paprika – 1 db
• paradicsom – 2 db
• bazsalikom – kis csomag
• padlizsán – 1 db
• olaj
• zsemlemorzsa - helyettesíthető egy kis kukorica darával
  
• tojás – 4 db

Elkészítése:

Előfőzzük a krumplit szeletelve (ujjnyi vastagra várva), majd egy kiolajozott, zsemlemorzsával megszórt jénaiba tesszük. Rászórjuk a felszeletelt póréhagymát, paprikát, paradicsomot, fűszerezzük sóval, borssal, bazsalikommal. Majd erre egy sor padlizsán szelet jön. Megöntözzük egy kevés olajjal Megszórjuk zsemlemorzsával és betesszük a sütőbe. Mielőtt elkészülne, kis mélyedéseket alakítunk a tetején, majd beleütünk 4 tojást és visszatoljuk a sütőbe, amíg megsülnek.

ÉS ENNYI!!! :)

Ez most tényleg egy különleges ízvilágú, zseniális szendvics. Mit szendvics! Egy fenséges ebéd vagy vacsora. Ínyenceknek mindenképp, kísérletező kedvűeknek erősen, a többieknek egyszerűen ajánlott! :)

Képzeljünk magunk elé barna csiperke gombákat, zsályát, vajat, és .... gördíts! :)

Hozzávalók:

• 25 dkg barna csiperke gomba
• póréhagyma
• vaj
• olívaolaj
• só, bors, zsálya
• ribizli dzsem (vagy áfonya - a lényeg, hogy savanykás legyen)
• dijoni mustár
• chili

Nehogy megijedjetek! Bízzatok bennem. Isteni lesz! :)

Olívaolajon megfonnyasztunk egy fél póréhagymát, rádobjuk a felszeletelt gombákat, majd sózzuk,borsózzuk. Szórjuk meg egy kevés zsályával. De csak óvatosan, mert a kesernyés íze lehet pikáns, de lehet rosszízű is, ha túlzásba visszük. Ha már zsálya! Ehhez a kis fanyar, kesernyés ízhez zseniálisan passzol egy kis ribizli dzsem és egy kis dijoni mustár. Bár most furcsának tűnhet ez az ízkombináció, de őszintén mondom: pazar lesz! Az egészet összerottyantjuk és 5 dkg vajat teszünk bele. Ettől krémes, fényes és sűrű lesz a szaftja. Már csak egy szép szelet magos kenyér kell, egy kis chilipaprika és kész is a laktató, pikáns ízű szendvics, ami kenterbe ver minden mást e témakörben! :)

Kipróbálásra erősen ajánlott!!!

Tegnap beszélgettem a barátaimmal, hogy mit lehet 15 perc alatt elkészíteni, mert hulla fáradtak mire hazaérnek és nincs kedvük sok időt tölteni a konyhában. Plusz nem árt, ha a két kiskorú is eszik belőle. A gyerkőcöknek leginkább a hús, tészta, esetleg krumpli (pürének és sütve leginkább) szentháromsága a nyerő. Na, akkor a két feltételből egy pipa. A srácokat még kicsit nyüstölni kell ehhez az ételhez. Én bizakodó vagyok! Balázs, Orsi! Veletek vagyok :)

Na és akkor lássuk azt a finomságot, amit több ideig tart leírni, mint elkészíteni:

Hozzávalók 2 főre:

• 40 dkg csirkemell filé
• 2 doboz (bébi) spenót
• 2 db paradicsom
• 1 cs. mozzarella
• 1 db citrom
• 2 gerezd fokhagyma
• kevés olaj
• só, bor, szerecsendió

 Elkészítése:

1. A húst felkockázzuk, sózzuk-borsozzuk, olívaolajon, felhevített serpenyőben, erős tűzön megpirítjuk.
2. Mikor majdnem kész a csirke, hozzáadjuk az aprított fokhagymát, a spenótot és a kockára vágott paradicsomot, majd belereszelünk egy kevés szerecsendiót. Jól átforgatjuk, összemelegítjük. Szükség esetén utóízesítjük.
3. A legvégén beletépkedjük a sajtot. Lefedjük, és félrehúzzuk a tűzről.
4. 1-2 perc múlva megolvad a mozzarella. Tálaláskor citromlevet facsarunk rá.

Ez az igazán lightos, ámde ízletes étel gyors ebédnek vagy akár vacsorának is kiváló ! Hajrá :)

Hát lebetegedtem. Pontosabban begyulladt a fogam, de nagyon. 2 napig szenvedtem, aztán elmentem a fogorvosomhoz, aki megszabadított mind a fogamtól, mind a fájdalomtól. Ez utóbbi nem ment olyan könnyen, Ma, miután már 18 órája nem ettem (nem tudtam, ill. eszembe se jutott a fájdalom miatt), baromi éhes lettem, mire hazaértem és a fájdalomcsillapító és az antibiotikum hatni kezdett. Betéptem, szó mi szó... Másra sem tudtam gondolni, mint egy finom, nagy rágást nem igénylő ételre, ami azért legyen kicsit pikáns. Így leszűkítve a kört kilyukadtam a salátafőzeléknél. És milyen jól döntöttem. Pont ez kellett nekem. Nagyon jól esett.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej saláta
• 25 dkg hámozott újburgonya
• fél póréhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 kanál liszt
• kevés olaj
• só, bors
• zöldség alaplé
• 1 citrom leve

Elkészítése:

Az olajon megdinszteljük a felkarikázott póréhagymát (vastagabb szeletekre). Megszóróm 2 evőkanál liszttel, majd sózom, borsozom és felöntöm a hideg zöldség alaplével. Beleteszem a kis darab újburgonyákat és a fokhagyma gerezdeket, és lefedem. Amíg megpuhul a krumpli lassú tűzön, hogy ne kapjon oda, forraljuk ki. Ha elkészült, elzárjuk a lángot.  A nagyobb darabra felvágott fejessalátát beletesszük a főzelékbe. Így már nem főzzük, de megpuhítjuk, hogy a saláta szíve is puha, de ress legyen. A legvégén belecsavarjuk a citrom levét. Aki szereti egy csipet cukrot tehet bele, de tényleg elhanyagolható.

Hát ennyi. Pihentető és nagyon finom könnyű étel volt az én megszenvedett testemnek, lelkemnek. De persze nem csak erre és ekkor jó! :)

Szeretem a friss aromákat, ízeket. Egy indonéz ihletésű leves ezt hűen visszaadja. Azért csak ihletésű, mert az eredetibe citromfű illene és kókusztej, de ha ezek nincsenek a közeli boltban, akkor nyugodtan hagyjuk el vagy helyettesítsük. A többi hozzávalót már nem bonyolult beszerezni. És ahogy már megszokhattátok, ez is egy pik-pak elkészíthető étel.

Az összhatás remek, az ízek harmonikusak, az ember elégedettséget érez az elfogyasztása után. Nagyon :)

Egytálétel 2 főre - hozzávalók:

• 30 dkg marhahús
• 1 cs. újhagyma
• 1 db chili paprika
• 1 db lime
• 1 cs. koriander
• 1 doboz (bébi) spenót
• 0,3 l főzőtejszín – a kókusztej az ideális, de bőven jó egy ihletett leveshez a főzőtejszín is...
• 0,2 l hús vagy zöldség alaplé
• só, bors
• 1 cs. kínai tojásos tészta (nem üveg)
• kevés olaj

Elkészítés:

A marhahúst egész vékony csíkokra vágjuk, és kevés olajon átpirítjuk. Közben hozzátesszük a felkarikázott újhagymát, összepároljuk a hússal. Fűszerezzük sóval, borssal, majd felöntjük a főzőtejszínnel és az alaplével. Hagyjuk felforrni, majd beletesszük a tésztát. Pár perc után elkészül. Elzárjuk alatta a gázt és lefedjük pár percre. Ezután tesszük bele a spenótot és az apróra vágott koriander. Tálaláskor megöntözzük a lime levével.

 Jó étvágyat!

Tények:

1. szombat van
2. későn keltem
3. éhes vagyok
4. úszik a konyha
5. GYORSAN VALAMI EGYSZERŰT ÉS FINOMAT

Na, ezekkel a tényekkel szembenézve álltam neki a zöldséges tésztámnak, ami (most nem azért, de ) nagyon finomra sikeredett, Köszönhetően a padlizsánnak, a fokhagymának, az olívaolajnak, és a színes kaliforniai paprikáknak. Észrevehettétek, hogy nem vagyok az a pepecselős fajta. Törekszem az egyszerűségre, ami nem az étel ízére vonatkozik, hanem az elkészítésére. És vallom még mindig, hogy a kevesebb, több!!! :)

Hozzávalók:

• 1 db padlizsán
• fél db kaliforniai paprika, piros
• fél db kaliforniai paprika, zöld
  
• 1 db paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 cs. petrezselyem
• só,bors, olívaolaj

Elkészítés:

az olívaolajon megpirítom a felkockázott padlizsánt, paprikát, paradicsomot és az aprított fokhagymát. Mindeközben kifőzőm a tészát, ami bármilyen lehet: fusilli, penne stb,,. mire kifő a tészta, addigra elkészül a sült zöldség is. Tényleg pár perc alatt elkészül. A végén megszóróm petrezselyemmel. Ennyi. Igazán nagyon egyszerű. Pont egy ilyen szombatra való.

Az úgy volt, hogy egész héten rohangáltam, sürögtem-forogtam, és péntekre nagyon elfáradtam. Valahogy olyan zűrös volt ez a hét. Izgalmas, de fárasztó. Nagyon főzni se volt kedvem, pontosabban időm nem volt rá. Így már hiányzott valami egyszerű, gyorsan elkészíthető zamatos meleg étel. Könnyedségre vágytam, és egyáltalán nem kívántam most húst. Így jutott eszembe ez az olaszos étel, amit elkészíteni pofonegyszerű. Ajánlom mindenkinek, aki nem akar sok időt a konyhában tölteni, de házias ízekre vágyik ! :)

Hozzávalók 4 személyre:

• paradicsom konzerv (kockázott) – 2 doboz
• kemény sajt reszelve – 20 dkg
• fokhagyma – 1 gerezd
• bazsalikom – 1 cs.
• chili
• só, bors,
• citrom – 1 db
• kevés liszt – 1 kanálnyi
• tojás – 1 db

Elkészítése:                                                                                                                      

A konzerv paradicsomkockákat egy kevés olajra öntjük, fűszerezzük sóval, borssal, chilivel, bazsalikommal, fokhagymával és egy citrom levével. Összefőzzük őket.

Közben nagy lyukú reszelőn lereszeljük a kemény sajtot, összekeverjük a lisztel, tojással és kis golyókat formázunk belőle. Forró olajban kisütjük.

Nem nagy kunszt, de annál finomabb! :)

Annyira csábít a sok friss zöldség, hogy nem tudok ellenállni nekik. Vásároltam karalábét, új sárgarépát, gombát, zellert, karfiolt, petrezselymet, új burgonyát. Miután ez utóbbi még aranyárban van, így csak pár szemet vettem, csak az "ízéért". Nem tudtam eldönteni, hogy párolt zöldség legyen belőle vagy leves? Így maradt az arany középút: egy jó, sűrű leves kerekedett ki belőle. Ami ízében, állagában gazdag, tartalmas, csudi finom. Bevallom a vaj finom íze visszaköszön a levesben és egy teljesen más, selymes harmóniát kölcsönöz neki.

Hozzáválók:zöldségleves

• 15 dkg gomba
• 15 dkg új burgonya
• 1 cs. új sárgarépa
• 1 db karalábé
• 1 negyed zellergumó
• 1 negyed fej karfiol
• 1 fél póréhagyma (zöldje is)
• 5 dkg vaj
• 1 cs. petrezselyem
• só, bors, szerecsendió

Elkészítés:

a vajon megdinsztelem a felkarikázott pórét, a sárgarépát, a zellert, a karalábét. Sózom, borsozom, kevés szerecsendiót reszelek bele, majd a gombát, új krumplit és a karfiolt is beleteszem. Kicsit összedinsztelem, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 2 ujjnyira ellepje. Puhulásig főzöm, majd az utolsó 5 percben megszóróm a felaprított petrezselyemmel. Összeforralom és már kész is!

Nagyon finom és tartalmas, mégis könnyű ebéd.

Az egyik legbiztosabb jele annak, hogy megérkezett a tavasz, az IGAZI tavasz, amikor az ember lánya elkészíti első tojásos nokedlijét, méghozzá primőr (emlékszik még valaki erre a szóra???) fejes salátával. Hiszen ez a két kifejezés úgy összetartozik, mint Sonny és Cher, mint a Bang & Olufsen vagy épp a Kispál és a borz.Az egyik nincs meg a másik nélkül.

Nálunk nagy hagyománya és értéke volt egy-egy nagyanyám által elkészített nokedlinek és az ő klasszikus ecetes fejes salátájának, tejföllel. Összetartozó ízek, összetartozó színek és illatok. Amikor már a nyitott ablaknál, napfényben fürödve álltak az asztalon csatasorban, arra várva, hogy a család jóízűen, halkan szürcsölgetve az isteni ecetes levet néha felsóhajtson: hmmmmm.... tojásos nokedli! Mert ezt csak úgy jó enni, hogy miközben a szánkban ott van már egy falatnyi nokedli, rátömünk egy adag salátát úgy, hogy közben folyik az édes-ecetes-tejfölös lé a szánk sarkában... Majd később, mintha mi sem történt volna, illedelmesen letörüljük  az állunkra ragadt salátalevél darabkát.

Hát így. Ez nekem a tavasz. Ez nekem nagyanyám visszaköszönő mosolya. Ez nekem a napfény.

Hozzávalók 4 főre:

A nokedlihez

• 30 dkg fehérliszt
• 6 db tojás
• só, bors
• olaj

A salátához:

• 1 db fejes saláta
• 1,5 dl tejföl
• cukor, só, bors
• fehérbor ecet

Elkészítés:

a lisztet összekeverem 1 db tojással, sóval, kevés borssal, majd annyi vizet adok hozzá, hogy laza, nokedli tésztát kapjunk. Ne keverjük ki, akkor jó, ha darabos kissé. Egy nokedli szaggatóval lobogó, sós vízbe szaggatom, majd amint feljön a felszínre a sok kis gyöngy, azonnal leszűröm és hideg vízzel leöblítem. Egy serpenyőben olajat hevítek, majd rádobom a nokedlit és ráöntök 5 db felvert tojást. Átkeverem és ízlés szerinti állapotra sütöm.

A salátát megmosom és a leveleit darabokra tépem. Elkészítem az öntetet, ami vízből, sóból, ecetből, cukorból és kevés őrölt borsból áll. Ha felolvadt a cukor és a só, ráöntöm a salátára. Tálaláskor tejföllel kínálom.