Beleszerettem ebbe a fátyolháj dologba! Látványnak is csodás, de ha megsül, akkor az íze egyszerűen mennyei. Mintha a legropogósabb bacont enném. Nem is beszélve arról, hogy miután az ember belebugyolál húst, zöldséget, akármit, az ízek, a zamatok végig benne maradnak, hiszen körbezárja ez a csoda.
A mostani recept egy kolbászhúsról szól, ami magasabb szintre emelkedett, miután fátyolhájba (még kimondani is élvezet: FÁTYOLHÁJ) tekertük bele. Elnyervén így kis batyu formáját, ami már önmagában is kívánatossá teszi. És akkor még egy szó sem esett az ízéről. A kolbászhúsból kisül szinte minden zsiradék (na, azért marad amennyinek maradnia kell ahhoz, hogy ki ne száradjon), a fűszererezés beindul és életre kel, a fátyolháj pedig ropogós réteget von köré, a sült szalonna ízére emlékeztetve.
Ha már kolbászhús: muszáj megemlítenem, hogy minden főzni szerető embernek szüksége van egy jó hentesre. Akiben megbízik, aki darabol, filéz, beszerzi az olyan dolgokat is, ami nem szerepel a mindennapi kínálatban. Nagy szerencsémre, én már közel 20 éve megtaláltam a Húsimádó boltot, és annak tulajdonosát, vezetőjét Kuti Istvánt. Nincs olyan, amit ő ne tudna beszerezni. És ha azt kérem tőle, hogy adjon nekem kolbászhúst (ja, mert ezt ők ott csinálják, helyben) de ne bélbe töltve, hanem csak úgy önmagában, akkor ez így lesz. És ha fátyolháj kell, hát az is lesz.
Könnyű dolgom van nekem így, tudom. De higgyétek el, meg lehet találni a megfelelő hentest :)
De térjünk vissza a receptre! Már önmagában is különleges ez az étel, de ha köretnek még egy kis csavarral készítjük el a káposztát, hát akkor ez lehet a tökéletes fogások egyike.
Tessék kipróbálni! Érdemes!