Üdítő ebben a melegben valami eszményi finomság, valami habkönnyű tünemény. Igen, egy sós ételt is lehet ilyen jelzőkkel illetni. Hiszen ez a sült karfiol valóban eszményi és habkönnyű. Különleges aromát nyer a krémes gorgonzolától, és igazán pikánssá teszi a sűrű tejföl. És a nagy bravúr, hogy a végén meglocsoljuk citromos olívaolajjal, ami bármilyen ételt úgy fel tud dobni, hogy az leírhatatlan. 

Nagyjából 25 perc az elkészítése, és habár a sütőt be kell indítani, megéri. Erre a kis időre nem fogja átmelegíteni a konyhát... Csodás egyszerűség, kifinomult, lágy ízek, és utána még lelkifurdalás sincs, hogy mennyire teleettük magunkat. Mert bár az érzés olyan, mintha rengeteget ettünk volna, pedig csak egy kis zöldség volt, némi sajttal. Nem is fényezem tovább ezt az ételt, mert magáért beszél:

Nincs is annál jobb, mint amikor egy isteni krémet kenegetünk foszlós, puha kenyerünkre. Legyen ez zöldségkrém vagy akár májpástétom, netán húskrém, ezek mind elvarázsolják az embert egyszerűségükkel és csodás zamatukkal.

Így van ez velem és ezzel a gombakrémmel is. Selymes, krémes, pikáns és egyszerűen csodás. Különleges ízvilágát az a tormás sajtkrém adta meg, amire az egyik szupermarketben leltem. Annyira különleges aromát kölcsönöz a gombának, amit el se képzelnénk. Épp ezért muszáj kipróbálni. Pazar vacsorára, vendégvárónak vagy csak úgy...

Rajongok a salátákért. A helyzet nyáron csak fokozódik. Hiszen annyi friss zöldség csábít ilyenkor. Jöhet a könnyed leveles salátákból készült, vagy épp a főételnek is beillő tartalmasabb fajták. Ilyen például ez az újkrumpliból, kukoricából és más finomságokból álló saláta. Ebben tényleg minden benne van, ami a nyarat, a roppanós zöldségeket jelenti. Kerek, kiteljesedett ízvilág, mennyei zamatok jellemzik. Csábító és valójában kihagyhatatlan fogás. Ajánlom grillezéshez kísérőként, vagy egyszerűen önálló ételként. Mindkettőhöz kiváló.

 Leszögezném, hogy rajongok a keleti ételekért. A marokkói konyha különösen szívem csücske. Ez a mostani recept saját kútfőből van, arab ízvilágú ihletettséggel. Varázslatos, fenséges étel, aminek az alapja és a különlegessége az arab 7 fűszer keverék és a sóban eltett citrom. Ez utóbbi a világ legegyszerűbben előállított finomsága, amit aztán sok mindenhez, főleg sültekhez pazar felhasználni. Annyi a dolgunk, hogy egy 5 literes (kovászos uborkás) üvegbe beleteszünk annyi kezeletlen vagy alaposan megmosott citromot, amennyi belefér, kicsit le is nyomkodhatjuk, majd feltöltjük sóval, hogy a réseket teljesen kitöltse. Innentől már csak várnunk kell. A lefedett üvegben elkezd a só dolgozni, kivonja a nedvességet a citromból és kb. 2-3 hét múlva sós citromlében fog úszni a sok-sok citromunk, amik kissé megtöppedtek, hiszen elvonta a só belőlük a nedvességet és kissé zselés állagú lett. Ezután kész is. Eszméletlen finom!

De térjünk vissza a raguhoz. Zöldséges, fűszeres, húsos, mennyei csoda, ami egy egytálétel. Kihagyhatatlan!

Ez egy különleges, sűrű, egytálételként is simán beváló leves. Nagyon egyszerű és gyors az elkészítése. Az ötletet onnan vettem, hogy a hűtőmben volt egy csomó répa és zeller és gondoltam valami finom levest készítek belőle. De nem a szokásos zöldséglevest, hanem valami mást. Valami olyat, ami izgató, különleges és a fűszerezése miatt lehengerlő. Pedig a fűszer maga csak a csombor, vagyis a borsikafű. Ritkán használjuk, akkor is inkább káposztás ételekhez, pedig érdemes kísérletezgetni vele, mert igazán pikáns ízt kölcsönöz minden ételnek. Ahogy ennek az egyszerű levesnek is. Egyszerű, csak épp nem felkockáztam a zöldségeket, hanem lereszeltem, és csomborral tettem különlegessé.

Lássuk hát:

Javában benne vagyunk az őszibarack szezonban. Bevallom, elfogult vagyok ezzel a gyümölccsel kapcsolatban. Imádom. Kicsit úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokival. Szeretem csak úgy beleharapni a lédús húsába, limonádéba beleszeletelni sok jéggel, salátához felkockázni, húshoz sütni, ízes, fűszeres chutneyként, és nem utolsó sorban édességként mézzel grillezni és vanília fagyival találni. Pont úgy, mint ebben a receptben. Mennyei, csodás, leírhatatlan ízbomba. Muszáj kihasználni minden percét a barack idénynek, mert sajnos mint minden jónak, ennek is hamar vége lesz.

Szóval irány a piac, és tessék rendszeresen vásárolni ebből a finomságból, amíg még lehet!

Teljesen igazad van. Ez tulajdonképpen a töltött karalábé. Csak mégsem töltött. Amúgy minden stimmel. Már ha stimmelhet, hiszen ez az étel is annyiféleképpen készíthető el, ahány ízlés és nagyitól örökölt recept csak van a földön. Az enyém petrezselymes, tejes, krémes. Én ezt kaptam örökül anyukámtól, bár bizonyos tekintetben eltértem az eredeti verziótól, de ez csak technikai eltérés, az íze ugyanaz. Szeretem, ahogy a tej miatt olyan selymes, krémes lesz az állaga. Az ízesítés teljesen egyszerű: só, bors, petrezselyem. Semmi extra, semmi flanc. Önmaga emeli önmagát az aromák csodás világába. Ahogy a húsgombócok belefőnek, egy olyan pluszt kap a mártás, ami nélkülözhetetlen. A gombóc is teljesen natúr: csak tojás, só és bors van benne. A rizst most elhagytam. Viszont ebbe is került a felaprított petruskából.

Íme a végeredmény:

Levesfüggő vagyok.Nincs mit tagadni. Muszáj hetente többször is készítenem valami levest. Bármilyet. Ez a mostani azonban különleges, személyes kedvencem. Egy igazi nyári sláger: a sörleves. Sok hagymával, sajttal, pikáns, fanyar sörrel, kevés fűszerrel. Krémesen lágy, a sör kesernyés ízétől különleges ez a leves. A laskára vágott hagymával és a nyúlósra olvadt sajttal sűrű és testes az ízvilága és az állaga egyaránt. Üdítően friss, selymes, akár főételnek is elmenő ez a recept. Nagyon hamar el lehet készíteni, és kitűnően fogyasztható a tv előtt ülve. Ha sűrűbbre főzzük (egy kicsit több lisztet vagy más sűrítőanyagot használunk), akkor fantasztikus mártogatóst kapunk chipsek, vagy tortilla mellé. 

Imádom a lecsót. Minden formáját. Ilyenkor nyáron kiélvezem változatos ízeit, hogy elraktározhassam a téli, lecsómentes időkre. Ezer és egy fajta módja van az elkészítésének, ahány tájegység, ahány ház, annyi lecsó. Én mindenevő vagyok, ha egy finom cuccról van szó, legyen az bármilyen kreáció. 

Most viszont egy olyat találtam ki, ami alapjaiban egy klasszikus megoldás, viszont vannak benne különlegességek, amiktől egy kicsit úgy érezhetjük, hogy elrugaszkodtunk a lecsó nagy világának klasszikusaitól. 

Eleve hússal készül, mégpedig nem valami zsíros darabbal, hanem színhús karajjal. Az elkészítés további módja azonos az általánosan ismerttel, annyi csak a különbség, hogy én színes kápia paprikákból készítettem most. És végül a nagy csavar, hogy tálaláskor ropogósra sült édesburgonyával tálalom. Egy kicsit csípősre fűszereztem a lecsót, így a batáta édes íze szinte enyhet adó. Nagyon harmonizálnak egymással. Az egész szépségét az adja, hogy nagyjából minden azonos méretű kockára lett felvágva, így az egész olyan kis csinos lett :)

Lássuk:

A friss, roppanós zöldhüvelyű ceruzabab mindig ámulatba ejt. Az a harsogó zöld szín, azok a vékony, egyenes szárak... Bevallom először a látványba szerettem bele. Itthon nem mindig lehetett ilyet kapni, hiszen alapvetően, ha zöldbabról beszéltünk, akkor a klasszikus sárga jutott mindenki eszébe. Igaz, volt korábban is zöldhüvelyes, de nem ceruzabab, az másik kaszt. Aztán a nagy változások idején, amikor olyan sok minden jött be az országba, és persze a nagy gasztroforradalom idején, vagyis úgy 15 éve megjelent ez a verzió is. Mert igény volt rá. Hiszen láttuk Jamie-nél és Nigellánál a Spektrumon, és azonnal ki akartuk mi is próbálni. Így a kereslet megint csak meghatározta a kínálatot. Szerencsére. 

Na, de térjünk vissza a mai recepthez. A világ legegyszerűbb és nagyon ízletes étele ez, ami ráadásul szinte minimális kalóriát tartalmaz, cukorbetegnek, diétázóknak kiváló, de azoknak is, akik csak szeretik és értékelik az új és pazar zamatokat.

Nem kell túlbonyolítani ezt a dolgot. 3-4 összetevő, minimális ráfordított idő és energia, előkészítés szinte nuku. Ugye milyen csábító? És akkor az ízéről még nem is beszéltem :)

Nem mindenkinek adatik meg, hogy kertes házban éljen, és mindenféle finomságot grillezzen a kertben. De nem kell lemondanunk erről az élményről, ha van egy jó  minőségű grillserpenyőnk. Persze nem lehet egy napon említeni a kettőt, de adott esetben igazán kielégítő tud lenni ez a serpenyős megoldás. Természetesen hiányzik a sült faszén illata, a szabadban együtt töltött idő, a közös sütés, az előkészületek. De a lakásban másként tudjuk izgalmassá tenni a grillezést. Csináljunk piknik hangulatot otthon, ha van erkélyünk, akkor telepedjünk ki, ha nincs, akkor egy pokrócot a földre terítve idézzük meg ezt a kellemes érzést. Jófajta zene, finom italok, jó társaság. Ez bőven tudja pótolni a kerti sütögetést. 

Bevallom ezt a fajta grillserpenyőt a sütőben használom, grill fokozaton. Így igazán finom és ízes lesz minden. Jelen esetben halloumi sajtot, koktélparadicsomot és egészben előfőzött krumplit sütöttem.

Van ugye a sült csirkecomb. Nem egy nagy kunszt. Sem elkészítésében, sem ízében. Mégis jól elkészítve tökéletes lehet. A ropogósra sült bőre, a szaftos húsa igazán csábító. Azonban nagyot lendít rajta, ha egy különleges, vadító fűszerkeverékkel dobjuk fel. Mindig van mit javítani egy amúgy már jól bevált ételen. Lehet mindig jobb. És ez így, valóban sokkal ízesebb. Hiszen átveszi a sok fűszer aromáját a hús, és egy olyat csavar rajta, hogy ketté áll a fülünk tőle. Pedig tényleg csak annyin múlik, hogy karakteres ízekkel adjunk nyomatékot az amúgy jóízű csirkecombnak. Persze ehhez az kell, hogy kapirgálós csirkét vegyünk (pl. piac), ne pedig azt az ízetlen semmit, amit a legtöbb helyen kapni. Tudom, olcsó. De őszintén, mit várunk egy olyan hústól, aminek kilóját adott esetben 390 forintért kínálják akciósan? Tényleg érdemes megvenni a drágább, de sokkal jobb  minőséget, mert olcsó húsnak valóban híg a leve...

Na, de nézzük mi az, amitől észbontóan finom lesz a sültünk. Én a felső részét szeretem, sokkal húsosabb. De hát ízlések és pofonok...

Nyáron egy kis pikáns, savanykás íz mindig jöhet. Legalábbis nálunk ez a mottó. Személy szerint rajongok az ecetes, tárkonyos levesekért, főként ha a különleges zamatát maguk a zöldségek adják, a tárkony már csak hab a tortán. Ez egy sűrű, tartalmas leves, egytálételként is fogyasztható (mondjuk egy meggyes pitét el tudok képzelni utána), azonban a sokféle zöldségtől egyáltalán nem lesz nehéz, nem puffaszt, egyszerűen csak gazdag ízvilágot ad egy tulajdonképpen pofonegyszerűen elkészíthető levesnek. Van ebben kérem szépen minden, ami nyáron megterem: zsenge zöldborsó, roppanós sárgahüvelyű zöldbab, egy-két rózsányi brokkoli, na és persze jó sok szeletelt barna csiperke. Nincs agyon fűszerezve, hagytam, hogy a saját ízei domináljanak, illetve a tárkony bolondítsa meg. A hozzáadott jó minőségű krinolin (mennyire elfeledett húsféle, és milyen kár érte) még teltebbé teszi, olyan kerek egésszé válik a leves íze. A végén egy pár csepp fehérborecet, és máris olyan pikáns lesz, hogy csak na!

Nem ciki, ha nem tudod, mi az a süngomba. Én sem tudtam, amíg fel nem hívták rá a figyelmemet. Ez egy különleges fajta gomba, amit egyáltalán nem szabad megmosni, mert annyira lazán szivacsos a szerkezete, hogy a legkevesebb nedvességet is beszívja. Ha esetleg valami kis szennyeződést mégis találnál rajta, akkor egy késsel kaparjuk le, de ez maximum a törzsénél lehetséges. 

Nagyon kellemes, nem általános gomba íze van, szóval nem egy csiperke. Leginkább a tenger gyümölcsei ízvilágára hajaz a zamata. Épp ezért semmi extra fűszerezést nem igényel. Jelen esetben is csak vajon pirítás, só, bors kell hozzá. Az eredmény pedig olyan, mintha mondjuk Szent Jakab kagylót ennénk. Állaga és íze is megközelíti ezt a tengeri finomságot. Ha meg akarjuk bolondítani, akkor a sütés után, amikor már megpirult, vagyis összeugrott a húsa, megöntözhetjük egy kevés pezsgővel vagy habzó borral, amit aztán lesütünk, elpárologtatunk. De visszamarad a finom aromája, ami feldobja a süngomba steaket. És ha még egy kevés vékonyra szeletelt fokhagymával is megszórjuk a tetejét, akkor az már maga a mennyország.

(Ez a fajta gomba szerencsére már bárki számára elérhető, ugyanis megvásárolható az Auchan és a METRO üzleteiben.)

A tökéletes desszert maga. Lágy, puha, omlós. Tele üdítő frissességgel, amit a szeder fanyar íze kínál. Gazdag aromái teszik bűnösen csábítóvá. Ropogós szélek, belül viszont telt, krémesen puha állag. Egyszerűen ellenállhatatlan. Amint beleharapunk, máris elvarázsol, és csak egy elégedett hümmögést tudunk produkálni, mert megszólalni nem fogunk tudni, az biztos. Idő kell, hogy miután lenyeltük az első csábító falatot, szóhoz tudjunk jutni.

Elkészítése pofonegyszerű. Itt az ideje, hogy belevágj! :)