Nem volt itthon rizsem. Viszont volt hajdinám. Amit nagyon szeretek, de legtöbbször csak negyedbe vágott hagymával és zöldfűszerekkel készítem, mert 10 perc alatt elkészül és nagyon finom. Most azonban kimondottam a rizses hús ízére vágytam, és ráadásul lusta is voltam lemenni a boltba. Így aztán hajdinával készítettem el azt az egytálételt, amit kizárólag házi savanyúsággal érdemes elfogyasztani, mert anélkül olyan, mintha vajas kenyeret ennél, vaj nélkül. Hozzátenném, hogy azért pár, kis csavart tettem ebbe a receptbe is, egyrészt a praktikum (mi van otthon), másrészt az fránya kísérletező kedvem miatt, ami mindig felülkerekedik rajtam. Ebben az az újítás, hogy hús helyett kolbász darabokat tettem bele, illetve a már-már nyárias idő miatt olyan lecsó fílingem volt. Tehát egy lecsós, kolbászos alapra tettem rá a hajdinát, ami aztán 7-10 perc alatt el is készült. Nagy örömömre.
Igen, talán lehet azt is mondani, hogy ez inkább egy rizses lecsó hajdinából, de mégsem, hiszen a lecsó nem dominál, csak színesít és ízesít. 2 paprikából és 1 paradicsomból raktam össze, hiszen azért még drágák az alapanyagok.De ennyi épp elég is volt. A fűszerezés meg végképp alap: só, bors és pirospaprika. Nem kíván mást.