Igen. Bevallom. Szeretem ezt a csodás ételt. Nem érdekel, hogy nyers hús, én imádom. Ez is, mint annyi jó étel, nagyon függ a hentestől. Pontosabban attól, hogy mennyire jó minőségű a hús, amit erre a célra veszünk. Az eredeti verzió bélszínből készül, de őszinte leszek, én 6000 Ft/kg áron nem veszem meg. Tökéletesen megfelel, ha gyönyörű hátszínt veszünk (tegyem hozzá 2400 Ft-os áron). A mostani történet úgy kezdődött, hogy Jani (a hentesek gyöngye), szólt, hogy valami csuda, érlelt hátszín érkezett, ajánlja. Hát nem kellett noszogatni, az biztos. Amint megláttam a sötétbordó színben pompázó húsdarabot, elgyengültem. Már éreztem is azonnal a tatár beefsteak ízét a számban. Vettem szolidan egy kilót izibe'. (A feléből elkészítettem ezt a csodát, a másik felét félretettem egy jó vadashoz.) Úgy döntöttem, hogy ez a hús már olyan szép érett, hogy hagyom így, ahogy van. Dupla darálás helyett egy éles késsel egész apróra vágtam. Nekem ez a rusztikus megoldás jön be. Fél kiló tatár beefsteak jó nagy mennyiség, de miután nem mindennap eszünk ilyet, egyszerűen nem tudtuk abbahagyni és csak ettük és ettük. Igaz, azért maradt is belőle, de az is tény, hogy frissen bekeverve az igazi, amikor még a hús természetes ízét érezhettük, nem pedig a fűszerezés által kissé lazult textúrájú, a só, valamint a hagyma és a mustár savassága miatt kis levet engedett, úgymond megfőtt húspépet. Szerintem így az igazi, de persze ki hogy szereti. Az alap, klasszikus ízesítéssel dolgoztam, meg is lett az eredménye. Ahogy a fotó is mutatja, a kevesebb néha több :)