Könnyedség, napfény, könnyű ebéd. Még a hétfő is jobban indul, ha mindezekkel kezdjük a hetet. Amikor előkerülnek a csizmák helyett a félcipők, a nagykabát helyett a tavaszi kabátok, amikor a napszemüveg már végképp elnyeri létjogosultságát, akkor nem terhelhetjük gyomrunkat nehéz, téli kajákkal. Ilyenkor jól jön egy gyors és ízletes étel, mint például a serpenyős kelkáposzta. Kis nehezítés azért van, hiszen kolbászkarikákkal tesszük tartalmasabbá, finomabbá.

Különösen szeretném felhívni a figyelmet a kolbász kisült zsiradékjában megpirított krutonokra! :)

Hozzávalók 4 személyre ((kazein mentes recept):

• kelkáposzta 60 dkg
• kolbász 1 szál
• zsemle 2 db felkockázva
• fokhagyma

Elkészítés:
1. a serpenyőben egy kevés olajon megsütjük a kolbászkarikákat. A visszamaradt zsiradékban megpirítjuk a 2 db zsemlét, amit korábban felkockáztunk

2. a serpenyőbe tesszük a felcsíkozott kelkáposztát (torzsáját most ne használjuk, csak a leveleket). Egy kevés vízzel öntsük fel (max. 1 dl), sózzuk, borsózzuk, a fokhagymát reszeljük bele és hagyjuk puhulni addig, amíg már nem kemény, de még ress. Szóval ne főzzük péppé!

3. Tálalás: Szedjük tányérra a kelt, a tejére tegyük a kolbászkarikákat és a kolbászszaftos zsemle krutonokat.

Hadd jegyezzem itt meg az általam érthetetlen chorizo mániát. Szinte minden kolbászt kívánó trendi vagy legalábbis annak szánt receptben szerepel ez a spanyol (avagy mexikói - mindkét országban honos) kolbászfajta.Szerintem azonban a magyar kolbászok sokkal megfelelőbbek és finomabbak. Ezzel természetesen nem akarom kisebbíteni a chorizo érdemeit, de ha kóstolták volna a külföldi szakácsok (főleg az angolok és amerikaiak), biztosan ezt is megemlítenék illetve használnák is receptjeikben. Mert kevés ország lehet ennyire büszke sokféle, sok ízű és zamatos kolbászféleségeire, mint Magyarország.

Főzésre fel! :)

Sugárzó napfény, jó idő. Már mindenki ezerrel várja a tavaszt. Én is. Amikor hasamra sütött reggel a nap, hirtelen tele lettem energiával. Nem vagyok túlzottan egy házi tündér (takarítás tekintetében biztosan nem.), de ez az idő engem is arra sarkalt, hogy végre rendbe tegyem a kamrát, a konyhai fűszerek hadát, és minden egyebet.

Közben persze muszáj volt főznöm valami ebédet, de gyorsan. Nem érek én rá pepecselni. Így sokadszorra hívtam segítségül a hűtőmet és a kamrát. Találtam egy nagyobb darab, nagyon húsos karajcsontot. Volt répám, burgonyám, és fél kiló gyönyörű kelbimbóm. Ebből már összelehet hozni egy jófajta egytálételt. Simán.

Hozzávalók:

• egy nagy fej hagyma
• 2 szál sárgarépa
• 2 nagy burgonya
• 0,5 kg kelbimbó
• 1 fokhagyma gerezd
• 1 nagyobb húsos karajcsont
• 2 nagy kanál sűrített paradicsom
• olaj
• pirospaprika, só, bors, római kömény, babérlevél, chili (opcionális)
  

Elkészítése:

Kevés olajon megpirítjuk a kockára vágott hagymát, rádobjuk a felkarikázott sárgarépát, felkockázott burgonyát. Kicsit összedinszteljük őket. Belevágjuk vékonyra fokhagyma gerezdet.  Majd hozzátesszük a húsos csontot. Fűszerezzük, és felöntjük vízzel. A hús puhulásáig főzzük. Mielőtt elkészülne a leves, beletesszük a kelbimbót (kb. 15 perc kell neki - a nagyobb darabokat vágjuk félbe!)

Finom, gyors. Egy ebéd vagy akár vacsora főszereplője lehet ez a tartalmas raguleves.

Megjegyzem,aki már leeszegette a karajcsontról az ínycsiklandó húsdarabokat, az tudja, milyen isteni a leves után elmajszolni ezt csodás csemegét!

Vegáknak hús nélkül szívből ajánlott étel.

Jó étvágyat!

Az úgy történt, hogy valami gyorsra és egyszerűre vágytam. Nem volt kedvem sokat pepecselni a konyhában, ugyanakkor elegem volt már a téli, jó kemény svungos ételekből. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy bizony ma kuszkusz lesz! Pirított csirkemellel és finom fűszerekkel, gyümölccsel, és minden mással, mi szem-szájnak ingere... Hát így született ez a nagyon ízes, zamatos, gyors ebéd, ami persze vacsorának is kitűnő.

Hozzávalók 4 személyre:

• kuszkusz, 1 bögre
• mazsola, kis maroknyi
  
• mandula, kis maroknyi
  
• narancs, 1 db
• olaj, 1 dl
• csirkemell kockák, 50 dkg
• koriander, 1 csomag
• kurkuma, fahéj (opcionális)

Elkészítés:
1. a kuszkuszt beleöntjük egy mélyebb tálba és annyi forró vízzel öntjük le, hogy jócskán elfedje, majd egy tányérral vagy folpackkal fedjük le és hagyjuk 10 percig bedagadni.

2. Közben vágjuk kockára a csirkemellet és az olaj felén pirítsuk meg.  Vágjuk apróra a koriandert (vagy helyette a petrezselymet), a narancs héját reszeljük le és facsarjuk ki a levét.
3. Mikor a kuszkusz megpuhult, keverjük bele a maradék olajat, a mandulát, mazsolát, a húst, a reszelt narancshéjat, és öntsük az egészet nyakon a narancs levével. Fűszerezzük..
4. Tálaláskor szórjuk meg a korianderrel.

Van ebben minden, kérem szépen. Minden, mi szem szájnak ingere (lehet egy februári kedden). Van benne egy csipetnyi Kelet, melegség, szépség, napfény, mosolygás.

Elkészíteni nagyon egyszerű, kezdőknek is tiszta szívből ajánlom! A siker garantált. Az élmény örök.

Hozzávalók 4 főre

• konzerv csicseriborsó 2 doboz
• sárgarépa 2 szál
• hagyma 1 nagyobb fej
• fokhagyma 3 gerezd
• konzerv paradicsom 1
• olaj
• csirkemell kockák 50 dkg
• koriander
• fahéj, egy csipet

Elkészítés:
1. Olajon megfuttatjuk a hagymakockákat és a csirkemell kockákat, valamint a répát. Sózzuk, borsózzuk, megszórjuk pirospaprikával. Meghintjük egy evőkanálnyi liszttel. Beleöntjük a csicseriborsót, a konzerv paradicsomot, a fokhagymát belereszeljük, a majoránnával ls egy csipet fahéjjal ízesítjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy elfedje.

2. Összeforraljuk az egészet, amíg a hús és a sárgarépa puha nem lesz. A legvégén megszórjuk a felaprított korianderrel. Sokat hozzáad az ízek összhatásához és tetszési index maximalizálásához.

3. Élvezzük ezt a sűrű, tartalmas és nagyon finom ragut. Mert megérdemeljük. Mert megérdemli (ez a recept is).

Tegnap ismét meglátogattam a békásmegyeri piacon kedvenc halárusomat, Gábort. Az eredmény egy jó kis halválogatás, amiből aztán egy isteni halászlé perdült az asztalra. Merthogy rittyentettem egy jó levest, annak ellenére, hogy se karácsony, se nyári bográcsozási idő nincs. Ebből is látszik, hogy milyen egy nőszemély vagyok, egy valódi forradalmár.

Az ebéd után azonban sokkal izgatottabban vártuk a másnapot, amikor is a halkocsonya borzolta fel a kedélyeinket. Amint a számhoz emeltem az első kanál kocsonyát, azonnal bevillantak emlékképek, mint Proust-nál a madeleine süti elfogyasztásakor. Apámmal két dolgot vártunk nagyon Szenteste másnapján: az egyik  a halkocsonya, a másik a rántott hal, ami egy éjjen át marinálódott az ecetes, hagymás krumplisalátában.

Ki mondta azt, hogy hogy ezeket az élményeket csak sátoros ünnepeken vagy bográcsozás során élvezhetjük? Itt a példa, hogy egy egyszerű februári szombaton is asztalra kerülhet egy finom halétel.

Nyugodtan látogassunk el a halárushoz gyakrabban! Vásároljunk harcsát, busát, pontyot, kárászt, keszeget. Az tény, hogy nem mindenhez való a busa húsa, vagy hogy a ponty csak bizonyos receptekhez való, de pl. a sűrűn beirdalt keszeg paprikás lisztben kisütve verhetetlen! Ez faktum!

Irány tehát a piac, mert piacolni jó! És irány a halárus, mert halat enni kimondottan finom!

Íme az én kis halkocsonyám, ami oly sok örömöt okozott ma reggel nekünk:

Nemszeretem idő van. Tudom, minden olyan, amilyennek lennie kell így február elején, de olyan szürke és semmilyen minden. Ilyenkor muszáj valami napfényt csempészni ebbe a nagy sivárságba. A napfény ez esetben egy nyárt idéző, finom, krémes rizotto garnélával és egy finom 2013-as olaszrizlinggel. Mert megérdemlem. :)

Hozzávalók:

• 25 dkg garnéla rák
• 2 marék rizotto (kerekszemű) rizs
• 1 kis üveg aszalt paradicsom
• 1 kis fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• kevés édeskömény (egy gumó negyede)
• só, bors, chili, olívaolaj
• fehérbor

Mint minden rizottónál, itt is a lé adagolása  a legfontosabb. Na, de kezdjük az elején!

Megpirítunk egy kevés olívaolajon (én az aszalt paradicsom fűszeres olaját használtam fel) a laskára vágott hagymát. Hozzáadtam az aprított fokhagymát (vigyázzunk, ne égessük meg, mert keserű lesz!). Ekkor beleöntöm a marék rizst, amit kicsit átpirítok, majd felöntöm egy merőkanálnyi húsalaplével vagy vízzel. Kevergetem, majd amikor elfőtte a levét, megismétlem ezt a műveletet. Közben beleteszem a felkockázott édesköményt. Addig ismétlem ezt a felengedős, keverős történetet, amíg a rizs meg nem puhul kellően. Bevallom, én ezt is úgy szeretem, mint a tésztát, kicsit al dente. De még mielőtt elkészülne a rizotto, beleteszem a garnélát, az aszalt paradicsomot, Az utolsó 2 felöntést a fehérborral végzem. Ha elkészült, az eredmény egy krémes és nagyon pikáns ízű rizotto lesz.

Tálaláskor egy kevés, az édeskömény tetejéről levágott kaporral szórom meg a rizst.

Nyugodtan törjünk ki a télből, a megszokásokból és készítsünk nyáriasan könnyű és napfényt és friss szellőt idéző ebédet/vacsorát. Ráadásul 25 perc alatt el is készül. Megéri :)

Aki valamennyire is szeret főzni, időt tölteni a konyhában, előbb-utóbb szoros barátságba kerül bizonyos fűszerekkel. Olyanokkal, amiket gyakran használ, ízvilágához közel állnak, szinte nélkülözhetetlenek konyhájában.

Hadd mutassam be az én barátaimat:

• világos szójaszósz - mindenbe használom szinte, néha csak úgy só helyett. A fontos, hogy mértékkel, ne domináljon túlságosan
• citromos ecet - legújabb felfedezésem! valami csuda. A tényleges átmenet a citromlé és az ecet között. pácoláshoz, salátákhoz, kocsonya tetejére...
• vecsési natúr paradicsomlé - a maga egyszerűségében nagyszerű. hibátlan ízvilág. natúr, letisztult íz. inni, főzni, ízesíteni kiváló!
• szezám olaj - ebből tényleg csak pár csepp kell, hiszen nagyon markáns, ugyanakkor mennyei íze van. tésztára, salátára, pirított zöldségekre kihagyhatatlan. egy másik dimenzióba repíti az ételt.
• gránátalma saláta öntet - a maga pikáns savanyú-édes ízével nem csak a salátákat varázsolja el, de én sült húsokhoz is kínálom.
• Tokaji Vayi Dressing - redukcióval besűrített tokaji aszú. húsokhoz, desszertekhez egyaránt mennyei. de tényleg! kaptam. megbecsülöm.
• Condimento rosso balzsamecet - szőlőmust készítmény és Chianti borecet keveréke. erősen addiktív cucc.

• fokhagymapor - az igazi finomabb, erőteljesebb ízű, de van, amikor kimondottan ez kell. vagy ez van...
• umami - az ötödik íz. nem kell mindig használni, de néha igen jó hasznát veszem
• Shake O'Cini - vadgomba por. karakteres és finom. bármihez használhatjuk, ami gombaízért kiált

Hát így. Persze könnyű dolgom van, mert van egy tündéri barátnőm, aki jelenleg Lancasterben él, és amikor hazalátogat, mindig meglep valami érdekességgel. A legtöbb cucc azonban itthon is beszerezhető. Jómagam például egy keleti fűszerboltban szoktam gyakran elveszni, és előkerülni. Órák után.

Barátok nélkül a konyha is sivár. Barátkozzatok ti is!

Rajongok a jól elkészített krumplipüréért. Azért hangsúlyozom, hogy jól elkészített, mert - valljuk be őszintén -, nagyon el lehet rontani ezt is. Pedig egyszerűnek tűnik, mégis van egy-két alapszabály, amit, ha nem tartunk be, hát, finoman szólva is, fújhatjuk...

A lényeg, amit mindig tartsunk be:

• hideg vízbe tegyük fel főzni
• sózzuk a vizet. alaposan
• langyos tejet, vajat használjunk
• még véletlenül se használjunk botmixert

Ha ezeket betartjuk, akkor mennyei, habos, könnyű és krémes eredményt kapunk.

De most már térjünk rá a mi BROKKOLIS krumplipürénkre!

Hozzávalók:

• 1 friss brokkoli
• krumpli
• vaj
• tej (esetleg tejszín, ekkor a vaj elhagyható)
• só
• szerecsendió
• opcionálisan egy kis parmezán

A törzséről levágjuk a brokkoli rózsákat és félretesszük. A megpucolt burgonyákat felkockázzuk, a törzset pedig ujjnyi vastag karikákra szeljük. Feltesszük forrni egy lábos hideg, sós vízbe. Ha már majdnem megpuhult, akkor beletesszük a rózsák 2/3 részét. Miután megfőtt, leöntjük a levét és a meglangyosított vajas tejet hozzá keverjük a zöldségekhez. Jól összetörjük krumplinyomóval, majd a habosabb, könnyebb, levegősebb állag eléréséért váltsunk fakanálra és keverjük teljes erőbedobással! Lehet, hogy másnap lesz egy kis izomlázunk, de hát a finomságokért is meg szenvedni egy kicsit! :) Hidd el megéri...

Ha nem elég sós, pótoljuk! A szerecsendió országos cimbije a krumplipürének, sőt a brokkoli is nagyon jóban van vele. Épp ezért ki ne hagyjuk! Ha akarunk még egyet csavarni rajta, akkor tegyünk bele egy kevés parmezánt is! Tálaláskor a maradék brokkoli rózsákat tegyük a püré mellé vagy rá.

Az eredmény egy nem csak finom, de a gyerekekkel is könnyen összebarátkoztató ételt kapunk. Ami IGAZÁN FINOM. Önálló ételként is csodás, nem csak köretként.

Őszinte szívvel ajánlom.

Na szóval: szombat, napsütés, végre egy kis jó idő. Kinek van kedve pepecselni a konyhában? Irány a szabad levegő! Használjuk ki a lehetőséget. Épp ezért ajánlom az alábbi.

Hozzávalók:

• tarja szeletek
• többféle sajt (füstölt, kemény, ízesebb, amit szeretünk)
• tejföl
• só, bors, chili pehely, fokhagyma

A tarját kicsit kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, majd megforgatjuk egy kevés lisztben és hirtelen elősütjük egy serpenyőben. A sajtokat lereszeljük, összekeverjük a tejföllel, és a lereszelt fokhagymával. A sült húsokat lefektetjük egy tepsibe, megszórjuk egy kevés chili pehellyel,  és ráhalmozzuk a tejfölös sajtkeveréket. Betoljuk az előmelegített sütőbe és 200 fokon addig sütjük, amíg a hús teljesen megpuhul és a sajt aranybarnára pirul rajta. Salátával tálaljuk. Vagy nem :)

Mindezt kb. 45 perc alatt el tudjuk készíteni. Rengeteg időn marad magunkra, a családra, egy kis kirándulásra.

Ha igazán finomra vágysz, akkor ezt az ételt ki kell próbálnod. Finom, és nem annyira tömítően laktató, hogy nem tudsz megmozdulni utána. Ugyanakkor azt érzed, hogy még, és még, és még ennél belőle. Egyszerűen nem tudod megunni azt az ízorgiát, amit ettől az egytál ételtől kapsz.

Hozzávalók:

• marhalábszár
• hagyma
• fokhagyma
• lencse
• sárgarépa
• fehérrépa
• só, bors, pirospaprika, chili, babérlevél

Az elkészítése hasonló egy jó gulyáséhoz. A vöröshagymát, jó sokat, apró kockára vágjuk és olajon megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a felkockázott lábszárat, átpirítjuk a hagymával. Megszórjuk a pirospaprikával, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Babérlevelet teszünk bele, majd amikor felforrt, a répákat és a lencsét is beletesszük. Ha szükséges pótoljuk a vizet. Takarék lángon puhára főzzük a húst. Ennyi idő alatt a zöldség és a lencse megpuhul.

Ennyi. Igazából kevés előkészület után hosszabb főzési idő, amit azonban hasznosan tudunk másra is felhasználni.

Nagyon finom, sűrű ragut kapunk, amit a répák és a lencse könnyeddé, íncsiklandóvá tesz. Kitűnő étel egy olyan semmilyen téli időre, mint a mai. Kipróbálásra erőteljesen javasolt! :)

Egy hétig pácoltam azt a csodás hátszínt, amit kedvenc hentesemnél leltem. (Megjegyzem, egy bizonyos kor után, mindenkinek lennie kell kedvenc, bejáratot helyének. Legyen az kávézó, étterem, antikvárium, közért, piac avagy hentes. Ahol már ismerősként. És mosolyogva. És a legszebbet, a legjobból.)

Na, szóval a hátszín. A pác alapja a következő volt: olaj, friss rozmaring és kakukkfű, bors, fokhagyma, chili, ketchup, kevés citromlé. Ebbe a fürdőbe fektettem a húst, amit 2 naponta forgattam, locsoltam.

Nem kell ennyi ideig pácolni, elég egy éjszakán keresztül is, de nekem most volt időm, hát kihasználtam...

A grillserpenyőben sütöttem mindkét oldalát 6-6 percig, így gyönyörű kérget kapott, a középen pedig rosé maradt. Ettől lett igazán szaftos. Hogy ne égjen oda és ne tűnjön úgy, hogy tűz ütött ki a konyhánkban egy egyszerű megoldás van: NAGYON forró legyen a serpenyő. Igazán forró. Olaj nem kell bele, hiszen maga a hús a pácban már megkapta a maga olaj adagját, ennyi épp elég is a sütéshez.

 Amíg sül ez a finomság, bőven van időnk elkészíteni a télben annyira vágyott friss salátát. Az összetétel egyszerű:

• jégsaláta
• paradicsom
• uborka
• lilahagyma
• kápia paprika

Mindezeket, a jégsalátát kivéve apró, aránylag egyforma kockára vágjuk. A salátát nagyobbra. És akkor az öntet, ami az én személyes kedvencem: 1 tk angol mustárpor, 1 rész frissen facsart citromlé, 2 rész olaj, só, bors, csepp cukor.

Jó tanács: mindenképpen hagyjuk a sütés után pihenni a húst kb. 10 percig. Csak ezután szeleteljünk. Így a finom szaft benne marad a húsban. Ha valaki nem kedveli a médium megoldást a húsnál, akkor felszeletelés után süssük át a szeletek mindkét oldalát.

Tudom, ki leszek átkozva a gasztrobloggerek felkent  társaságából, de igenis van létjogosultsága a zacskós leveseknek. Pl. vészhelyzetben, amikor gyorsan akarunk valami finom, meleg leveshez jutni. Amikor egy átlagos hétköznap megkívánunk valami házias ízt. Amikor csak úgy ennénk egy levest...

Na jó, azért van némi turpisság a dologban. Az tény, hogy bárhogy is hívják, bármelyik márkát is vásároljuk meg, ezeknek a zacskós leveseknek egyen ízük van. Így a felturbózás szükségszerű.

Mindehhez a feljavításhoz azonban nem kell semmi extrára gondolni. Jómagam a következőket hajtottam végre a cél érdekében (a cél persze az volt, hogy vállalható, finom kis levest alkossunk):

Hozzávalók:

• 1 zacskó húsleves (ez esetben májgombóc, tésztával)
• 1 kis dobozos konzerv zöldbab
• tejföl
• kevés liszt
• só, bors, chili, fokhagyma, szárított tárkony, ecet

Elkészülési idő: 15 perc - Tovább tart leírni, mint megfőzni) :)

A levesport feltesszük dupla mennyiségű vízzel forrni, mit amennyit előír. Fűszerezzük, és a tejfölös liszttel behabarjuk a levest, hozzáadjuk a zöldbabot. Miután felforrt, hagyjuk lefedve kb. 5 percig. Ez idő alatt a tészta és a májgombócok is beledagadnak a levesünkbe, ami egy igazán pikáns zöldbablevessé avanzsált.

Nem kell elutasítani mindent, ami készétel. Van amikor egész jó dolog is kisülhet belőle... .

Amúgy azt ki mondta, hogy egy jó tésztaételt csak spagettiből vagy hasonló olasz formákból lehet készíteni? Mert itt egy példa, hogy kitűnő és finom ételt fodros kockatésztából is lehet csinálni... Azt hiszem, csak a fantáziánk szab határt annak, hogy megvalósítsuk, formába öntsük elképzeléseinket. Így tettem a minap én is. Volt egy kis üveg marinált paprika a kamrában, egy szép póréhagymát és kockatésztát is találtam még. Egyből beindult az agyam: ebből egy finom, friss tésztaétel lesz.

Hozzávalók:

• 25 dkg fodros kockatészta
• 1 kis üveg marinált paprika
• 1 fél póréhagyma
• só, bors, olívaolaj, szójaszósz, gyömbér,

Elkészítési idő: 20 perc

 Az olajon megdinsztelem a hosszában félbevágott és alaposan megmosott pórét (a sötétebb, zöld részét is felhasználom, ezt vékonyabb szeletekre vágom, míg a fehér részt vastagabbakra). Fűszerezem, majd beleöntöm a paprikát. Összekeverem és hagyom, hogy a paprika szinte beleolvadjon a hagymás cuccba. Megbolondíthatjuk egy kis kapribogyóval és/vagy szardella csíkokkal, jót tesz neki! Mindeközben megfőzöm a tésztát sós vízben, majd leszűrés után belekeverem a szószba. Nem árt félretenni egy kevés főzővizet, mert ha túlságosan felszippantja a tészta a paprikás szúgót, akkor ezzel a lével önthetjük fel.

És ennyi, Hölgyeim és Uraim! Maximum 20perc munka és sok élvezetes perc a fogyasztás során.

Igazán finom egy pohár roséval kínálva :)

Azt hiszem, hogy nagyképűség nélkül állíthatom, feltaláltam egy új, fúziós konyhabéli csodát:a hurka salit.

Ne légy prűd, ne tiltakozz zsigerből, csak fogadd be a jót! Mert ez nagyon jó! NAGGGYOOOON JÓÓÓÓ!

Kellően pikáns, harmonikus ízvilág, kis magyaros beütés, mégis friss, üdítő az eredmény. Semmi zsíros cuccra ne számíts, viszont egy ütős, ízekben gazdag salátára igen!

Hozzávalók:

• 1 szál májas hurka
• 5 fej csiperke gomba
• 1 db alma
• negyed fej jégsaláta
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• balzsamecet (de jó a vörösbor ecet is)

Az elkészítése pofonegyszerű: a hurkát kiszedjük a bélből és kevés olajon megsütjük, félúton hozzáadjuk a felkockázott gombát is. A jégsalátát is felkockázzuk, majd ugyan így járunk el az almával is (héjastól, magházat persze kivágva). Sózzuk, borsozzuk, a fokhagyma gerezdeket szétnyomjuk a kés lapjával a vágódeszkán, majd aprítjuk. Ez is belekerül ebbe a saláta mixbe. Öntsük nyakon egy kis balzsamecettel. Így meglesznek a különböző ízek. Édes az almától, savanykás az ecettől, sós a fűszerektől.

És ekkor jön a csoda: a gombás májas hurka. Ha kicsit kihűlt már, keverjük bele a salátába. Egy igazán pikáns, finom, új ízvilágot alkottunk, ami mindenkinek ízleni fog! Hidd el :)

Őszinte leszek és vallok: ősi, pogácsa kedvelő családból származom. Szeretem melegen, hidegen, ropogósan, megszáradva. Medvehagymásan, tepertősen, krumplisan vagy káposztásan, sajtosan esetleg túrósan.

Ez utóbbi egy laza állagú, puha, könnyű és a kelesztési időt leszámítva (ami alatt bármi mást csinálhatsz), még gyorsnak is mondanám.

Az összetételében van a légiessége:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg túró
• 2 dl tejföl
• 25 dkg vaj/margarin
• 2,5 dkg élesztő
• kevés tej az élesztőhöz
• kevés cukor, az élesztőhöz
• 2 tojás (+ 1 a lekenéshez)
• só, bors

A lisztet összekeverjük a a szoba hőmérsékletű, puha vajjal, túróval, tejföllel, tojással. Majd a langyos tejben felfuttatott élesztőt is belekeverjük, és finoman összegyúrjuk. Majd hagyjuk meleg helyen kelni kb. egy óráig. Én a sütőbe szoktam tenni 50- 60 fokra...

Amint duplájára kelt, átgyúrjuk, kiszaggatjuk, lekenjük a tojással, kicsit sózzuk a tetejét. Az előmelegített  sütőben 180 fokon sütjük 45 percig. Persze ez az idő lehet kicsit több és kevesebb is, a sütőtől függően. Szép ropogósnak és pirultnak kell lennie a tetejének.

Könnyed, légies lesz, ahogy ígértem. És NAGYON FINOM! :) vendégvárónak, esti nassnak, teához, kávéhoz egyszerűn csodás. Feltéve, ha kis helyes szaggatóval dolgoztunk...

Kihagyni lehet, de minek? :)