A hátszín egy jó dolog. Jófajta hús. Ezek tények. De amikor az ember meglát a hentésénél egy olyan darabot, ami gyönyörűen, a klasszikus módon márványos, na az rabulejtő. Ha valaki nem tudná, hogy mi az, hogy márványos, akkor egyrészt most leírom, másrészről az alábbi képeknél meg is mutatatom. Innentől eltéveszthetetlenül ilyet keressetek! Na szóval. Amikor a hús rostjait hajszálvékony zsírerek hálózzák be, és pont úgy néz ki, mint egy meseszép márvány, csak vörösben, na AZ a márványos hús. Ahogy a hús sütése közben kisülnek ezek a kis hajszálvékony zsírcsíkok, és bekúsznak a rostok közé megízesítve, megzamatosítva azt, hát kérem szépen az a mennyország maga. A hús nem szárad ki, a hús ízes, a hátszínünk tökéletes lesz. Lehet persze még megbolondítani azzal, ha bepácoljuk 1-2-3 napra, de ahogy a jelen esetben én is tettem, csak a hús zamatára és egy kis sóra, borsra hagyatkoztam. Szerintem jól tettem :)
Egy ilyen finomsághoz már csak egy könnyű, laza, lime lével felfrissített kevert salátára van szükség, és kész van a már-már tökéletességre hajazó ételünk.
Hát nem csodálatos? Az ízét ki kell próbálnotok! Muszáj :)