Az úgy volt, hogy az egyik barátom berendelt. Azt mondta, hogy gyerekkora óta nem evett egy igazán jó, klasszikus fokhagymás sült oldalast. Mit tehet ilyenkor egy főzni tudó és jiddise máme típusú barátnő? Hát megfőzi... :) Méghozzá örömmel. A teljes menü így nézett ki: fokhagymás sült oldalas, hagymás tört burgonya kis csavarral, sült alma, vegyes savanyúság. A valódi klasszik verzió. De hogy mi a a csavar egy egyszerű tört krumplinál? Mindjárt kiderül.Egyszerű és nagyon finom kis csavar, annyit elárulhatok... :) Előbb azonban térjünk vissza magához a húshoz. Előző este az oldalast fokhagymás, sós száraz pácba tettem, majd másnap egy zsiradékkal megkent tepsibe tettem, felöntettem egy kevés vízzel (tényleg kevéssel, kb. 1-1,5 dl), majd alacsony hőfokon (150 fokon) sütöttem 1,5 órát. Majd feltekertem 200 fokra és további 1 órát sült. Ettől a lassú és hosszú sütéstől lesz igazán ropogós a teteje és puha, szaftos belülről a hús. Megéri kivárni, hidd el, és közben bármit csinálhatsz, semmi más dolgod nincs ezzel az étellel. Viszont most jön a csavar! A krumpli! Az utolsó 1,5 órában a burgonyák héjastól becsatlakoztak a sütőben partnerükhöz, az oldalashoz. Amikor ropogósra megsült a héjuk, belül már puhák, kivesszük és kicsit hagyjuk hűlni. Annyira csak, hogy meg tudjuk fogni és egy kanállal, kiszedjük a belsejét. Ezt a sült, főtt krumplit tesszük az előzőleg zsiradékon megdinsztelt hagymára, majd krumplitörővel összenyomkodjuk, majd összekeverjük a hagyma és a burgonya keverékét. Teljesen más íze van így a tört krumplinak, hiszen sült, kicsit füstösebb, karakteresebb lett a zamatja. Majd el felejtettem! Megbolondítja a húst, ha az utolsó fél órában mellé teszünk pár félbe vágott almát is! Különösen, ha ez igazi, ízes, fehérgyarmati húsvéti rozmaring Klára kertjéből! :) (Hallunk még erről a kertről, biztos vagyok benne.)

Hát így okoztam kis déja vu-t néhány finom falattal Kriszta barátnémnak. Ti is tegyétek ezt, akár kérés nélkül is...

Az egyik kedvenc sós vendégváróm ez a pogácsa. Könnyű, laza, ízletes. És csúszik rá a sör. És a bor. Egy kellemes baráti/családi csevej mellé kitűnő. De tényleg. Bízz bennem...

Vendégváró sonkás, újhagymás pogácsa - a szokásos kelt tésztába belekeverjük a a kisebb kockára vágott sonkát és újhagymát, egy kis tejfölt adunk hozza, majd jól összedolgozzuk, dagasztunk rajta még egy kicsit. Hagyjuk pihenni ezután vagy 20 percet (lehetőleg meleg helyen). Nyújtás után az egészet lekenjük tojással (így sokkal egyszerűbben és tisztábban járhatunk el, mintha a már a kilyuggatott pogikat kenjük le), kiszaggatjuk és 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük! Természetesen bármi mással is behelyettesíthető a sonka, de az újhagyma szerintem maradjon, mert finom! :) Lehet sajtot tenni bele, bacon-t, apró töpörtyű darabokat vagy egyszerűen zöldségeket, pl. répát. Magokkal is érdemes kipróbálni. Lenmaggal, napraforgómaggal, dióval, tört mandulával. Kísérletezzünk bátran, én azt mondom. Nem tudjuk elrontani... :)

VIGYÁZAT! SLOW FOOD KÖVETKEZIK! - ami szinte mindig az ízes, zamatos ételeket eredményez.

Egy tartalmas, testes ragúra vágytam, de már untam a pörköltöt és társait. És nem akartam sokat vacakolni a konyhában. Igen, bevallom, lusta voltam.... Így aztán eszembe jutott ez a finomság... Nem egy gyors kaja, ez tény... de csak össze kell rakni a hozzávalókat és várni, amíg elkészül a sütőben. És hidd el, megéri várni rá. Mint az igazira :) Szóval meglátogattam kedvenc hentesemet, ahol biztosra vettem, hogy találok kedvemre valót. És igen! Egyből megakadt a szemem egy szép darab, húsos ököruszályon. Már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy a vörösborral, sok sárga- és fehérrépával, szárzellerrel, hagymával rotyognak össze, zamatos, sűrű szafttá. Haza is siettem, ahol a darabokra szelt marhafarkat megforgattam lisztben és gyorsan megsütöttem mindkét oldalát forró olajon. Majd beletettem egy mély edénybe, rászórtam a fent említett zöldségeket, sóval, borssal, babérlevéllel,valamint pár szem borókabogyóval fűszereztem, majd felöntöttem finom, testes vörösborral, hogy ellepje. Forrás után, lassú tűzön a sütőben 170 fokon, 2 órát főzzük, utána levéve a fedőt, még további 40 percet sütjük. Az eredmény egy sűrű, szaftos, a csontról magától leváló puha hús. Tökéletesen harmonikus ízvilággal. Lágy fehér kenyér vagy krumpligombóc illik hozzá. Mi legalábbis így szeretjük :)
Öntöttvas edény előny!

Lehet, hogy elsőre furának hangzik, de igazán pikáns és finom (a visszajelzések szerint) ez a fajta sós rétes. Megint csak azt tudom mondani, hogy semmi nagy kunszt nincs benne, csak reszelj össze nagy lyukú reszelőn céklát, sütőtököt, kevés fejes káposztát, almát, lilihagymát, ízlés szerint esetleg még édesköményt. Sózd le, és hagyd kicsit állni. Ha levet ereszt, márpedig fog egy keveset, nyomkodd ki, hogy ne áztassa majd el a tésztát. Fűszerezd borssal és a titkos összetevővel, az 5 fűszerkeverékkel. Só már nem kell, mert a lesózásnál megkapta azt az adagot, amire szüksége van. A réteslapot terítsd ki egy tiszta konyharuhára, majd egy kenőtollal olajozd be a felületét. Ne ess túlzásba az olajjal! Halmozd rá hosszanti irányban a tölteléket, próbáld meg egy tömör hurkába formázni! A konyharuha segítségével görgesd fel a rétest, majd tedd rá egy sütőpapírral kibélelt tepsire. A tetejét is kend le olajjal, hogy szép fényesre és barnára süljön. Előmelegített sütőben 180-200 fokon süsd kb. 35-40 percig, amíg ropogós, aranybarna nem lesz a teteje. Ez idő alatt a reszelt zöldségek is megpuhulnak és a fűszerekkel is összeérnek az ízek. Amit kapunk, az egy pikáns, nagyon finom, zamatos őszi rétes. Szívből ajánlom kipróbálásra. Nálam abszolút pozitívan vizsgázott a szombati Károly napozáson :)

Hadd kezdjem azzal, hogy a vasárnap igenis a megérdemelt finomságok napja. Amikor kényeztetjük magunkat. Na, a hátszín pont ilyen. Ízes, omlik a szájban, zamatos, szaftos...

ADJUK VISSZA A MARHAHÚS EREDETI ÉRTÉKÉT! Mert nem minden marhahúsból készült étel drága, véres vagy épp bonyolult. Lásd az alábbiakat:

egy gyönyörű, márványos hátszínre bukkantam a hentesemnél. Muszáj volt elhozni. Egyszerűen sóba és borsba hempergettem, nagyon forró olajon, nagy lángon sütöttem 8 percig az egyik, és 5 percig a másik oldalán. Miután kivettem a serpenyőből, hagytam pihenni úgy 15 percet, majd felszeleteltem a szaftos, zamatos sültet. Isteni lett. A hús szinte elolvadt a számban. Hozzá házi készítésű pikáns paradicsomszószt és pitát kínáltam.
Paradicsomszósz recept: negyedekre vágtam a paradicsomot, lábosba tettem, sóztam, borsoztam, egy csipetnyi cukrot adtam hozzá, , és lassú tűzön szétfőztem. A végén egy kevés Wochestershire szósszal öntöttem nyakon.

Tegnapi békásmegyeri piacolásom egyik eredménye az egészen apró szardellák. Gondoltam, hogy ma úgyis rohanásban leszek, viszont ennék valami gyorsat, halat és finomat, így kb. 10 perc alatt el is készültem minden idők legropogósabb, ízletesebb halával. Jó, igaz! Nem igazán ebéd, de egy pénteki napon, amikor az ember nem igazán akar nagy főzést lezavarni, tökéletes megoldás ez a ropogtatnivaló. Most is, írás közben falatozom belőle. Lehet, hogy istenkáromlás, de ehhez nem borra vágytam, hanem egy pohár, hideg sörre! És igen! Tökéletes párosítás. Próbáld ki te is! Akár csak magadnak készíted, akár csak átugranak a barátaid, hidd el, kitűnő választás a sült szardella darabkák. (Chucky, a macskám is elismerően szólt róla egy megnyugtató nyávogás és szájának megnyalása közepette!) :)

VALLJUK, BE ŐSZINTÉN, AZÉRT IS SZERETJÜK, MERT VISSZAIDÉZI A NYARAT, A TENGERPARTOT, AZ ÍZEKET, HANGULATOKAT!

Elkészítése tényleg hihetetlenül egyszerű, giszen csak 4 összetevő kell hozzá: liszt, só, bors, olaj és persze a szardellák:

sóval, borssal összekevert lisztben megforgattam a halakat és forró, bő olajban aranybarnára és ropogósra sütöttem.

Végül citrommal tálaltam, hiszen az egészre ő teszi rá a koronát. Az összes ízt kiemeli a kifacsart citrom leve.

További fotók

Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Bevallom, nálam ő a nagy befutó. Gyerekkorom óta mindig ezt kértem, amikor megkérdezték, mit főzzenek nekem? Minek örülnék? Egy idő után már kérdés sem volt, anyukám és a nagyim pontosan tudták mivel tudnak levenni a lábamról. És hát persze sóval és borssal. Csakis. Kiskoromtól kezdve. Sokáig nem értettem a cukros változatot kedvelőket. Mondjuk én alapvetően nem szeretem az édes dolgokat... Mára azonban már elfogadóbb vagyok cvekedli ügyben. Egy kis cukor (egy csipetnyi) ÉS só & bors. Mennyei kombináció. De a lényeg a káposzta. A pirítás milyensége. Hogyanja. Íze és textúrája. Persze a tészta sem elhanyagolandó. A házi kockatészta íze össze nem hasonlítható egy bolti "fodrossal". Ég és föld. A Vénusz és a Mars. A finom és az elfogadható. Az egész azonban mégiscsak a káposztáról szól. Ahogy a lereszelés után illik lesózni és hagyni, hogy levet engedjen. Hogy ki kell nyomkodni belőle a felesleges nedvességet, mert akkor fog szép barnára pirulni és nem csak szottyadni a serpenyőben. És hát az arányok. Sok káposzta, kevesebb tészta. Mert így az igazi. Szerintem.

Szóval összegezve: KÁPOSZTÁS CVEKEDLI 4 EVER!  :)

Még hogy nincsen friss, ress, ropogós, színes, ízes, zamatos saláta ősszel/télen? Ki mondta??? Aprítógépbe az összes fenti zöldséggel és pillanatok alatt el is készülünk vele. Só, bors és összesen további 2 ízesítő, ami jelenleg belekerült ebbe a fantázia salátába. Olívaolaj és gránátalma saláta öntet. Természetesen ez utóbbit kiválthatjuk balzsamecet és egy kis méz keverékével. Zamata megközelíti a gránátalma édes-savanykás, harmonikus ízvilágát.

Tessék kipróbálni, megéri. (Ne ijedj meg, ha kicsit rágni is kell... Igen ezek nyers, finom ízek. Ettől olyan friss az egész.) Tetszés szerint változtathatóak az összetevők. Kevesebb vagy épp többféle alapanyag is belekerülhet. Ki hogy szereti. Nekem most ez nagyon bejött!

Még kicsi voltam, amikor izgatottan figyeltem, lestem, ahogy a nagymamám a deszkáról szaggatta le késsel a nokedlit. Mint a villám. Csak úgy repkedtek a kis tésztadarabok. Hol a forró vízbe, hol a paprikás krumpliba. Hiszen ő mindig így készítette. Nokedlit főzött a kis kolbász darabkák és a krumplikockák közé. A fűszerezéssel sem bajlódott sokat,só bors, fűszerpaprika, csipet majoranna. Mindig azt mondta: Hagyjuk a zöldségek, a húsok eredeti ízét érvényesülni. A savanyúság azonban elengedhetetlen kísérője egy jó paprikás krumplinak! Nem volt egy nagy konyhatündér, de amit tudott, azt nagyon tudta. Azt mind az édesanyjától tanulta. Mi meg tőle az édesanyámmal... Én pedig most nektek adom tovább...

Kedves ismerősöm tegnap megosztott egy posztot a Facebook-on: "Merész képzettársítás, de engedjétek meg nekem. Halottak napján süssetek, főzzetek a nagymamák, dédik receptjeiből valami finomat! Készítés közben idézzétek fel elhunyt szeretteitek emlékét, gondoljatok rájuk hálával, szeretettel, hívjátok meg őket az asztalotokhoz!"
Igazad van, Gica! Így is lehet...

Figyelem! A következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak! :)

 Az egész leginkább időigényes része az összeállítás. Héjában megfőzzük a krumplit, felszeleteljük és egy kiolajozott tepsiben lerakjuk, majd sózzuk. Közben 3 nagy fej (de tényleg nagy fej) hagymát laskára vágunk és zsiradékon megdinszteljük kis sóval,borssal. Előző nap megfőztem egy szép, húsos füstölt csülköt, amit a csontról levágva darabokra vágunk. A szeletelt burgonyára rátesszük a hagymát, majd a kiöblített savanyú káposztával fedjük le. Egy chilit is közé tehetünk, csak a pikáns íze miatt. Az egész tetejére helyezzük a darabokra vágott csülköt, bőrével felfelé. Egy kevés csülök főzőlével (vigyázat, sós lehet) öntsük nyakon az egészet, hogy ne száradjon ki. Majd a sütőben 200 fokon, 50 percig sütjük vagy addig, amíg ropogósra nem sül meg a hús bőre. Et voila! A csodák kapuja.... :)

Grafika: László Zsuzsi

Egy könnyű ebédjavaslat: zelleres krumplipüré tükörtojással és zöldsalátával.
(Én kicsit több zellerrel készítem a pürét, mert szeretem az ízét nagyon.) Az összetevők nagyjából a szokásosak: krumpli, zellergumó, vaj, kevés langyos tej, só, bors, őrölt szerecsendió. Madárbegy salátából és bébi spenótból készült a zöldsali egy kevés laskára vágott hagymával, valamint friss, roppanós sárgarépa szeletekkel - használd bátran a zöldségpucolót erre a célra! -. Az öntetben olívaolaj és egy csepp szezámolaj van, továbbá kis méz, balzsamecet, szójaszósz (só helyet) és chili. Mindez rázva! Nem keverve!!!  Jó étvágyat!

Emlékszel, amikor a vasárnapi rántott hús mellé a nagyi odakészítette a szilva/alma/körte/cseresznye/meggy kompótot? Milyen finom volt a sós és az édes íz harmóniája a szádban. Amikor a tökéletes falatot a roppanós hús, a krumplipüré és a kompót triumvirátusa alkotta... De hova tűnt? Hiszen elkészíteni nagyon egyszerű. Olcsó is. Csudi finom. Vajon kiszoríthatja a chutney? Félreértés ne essék rajongója vagyok annak is. De a kompót a maga egyszerűségében tökéletes. Szerintem ne hagyjuk elveszni a homályba! Alkossunk a Facebook-on "Mentsük meg a kompótot!" rajongói oldalt! Szervezzünk tüntetést az érdekében! Indítsunk polgári csoportokat kerületenként a megmentésére!

De félre a tréfával! Ajánlom jó szívvel a figyelmetekbe az alma és/vagy körtekompótot. Nem csak főételek mellé, hanem nassolásként is . Valami édesre vágysz? KOMPÓT! Valami üdítő italra vágysz? KOMPÓTLÉ!

Klára barátnőmtől ismét kaptam bio finomságokat alma, körte és rebarbara formájában. Naná, hogy felhasználtam mindhármat erre, arra, például na, mire? KOMPÓTRA!

És akkor az összetevőkről. Ez is olyan, mint a halászlé.Ahány ház, annyi szokás. De az alap azért megegyezik: alma/körte, cukor,amit kiválthatunk az általunk kedvelt édesítővel, így cukorbetegek, fogyókúrázók is fogyaszthatják, valamint fahéj, szegfűszeg, citromkarikák, citromlé. Továbbá én szoktam beletenni gyömbért, olykor csillagánizst és szerecsendiót is.

Felkockázzuk nagyobb darabokra a gyümölcsöt, ráöntünk citromlevet, hogy ne barnuljon meg, édesítjük tetszés szerint, hozzáadjuk a fűszereket és a citromkarikákat, majd felöntjük bőven vízzel.Összeforraljuk és kész is. Jómagam nem szeretem, ha szétfő, inkább hagyom egy kicsit ressnek. Ennyi. Ugye milyen egyszerű? És milyen finom!!! Tessék kipróbálni és újból bevezetni a mindennapi étkezésünkbe!

Vasárnap délelőtt. Szimpla piac. A barátnőmmel úgy gondoltuk, hogy ha ő is magához tért a szombati kiruccanása után, értem jön, és kimegyünk piacolni. Ő még sosem volt... Csodálkoztam is, mert általában a dolgok ütőerén tartja a kezét, de ez valahogy kiesett neki. Na, de most! Mint egy gyerek a cukorka boltban.Kerekre nyílt szeme elsőre nem is tudott minden élményt befogadni, volt, hogy kétszer mentünk körbe, hogy ki ne hagyjuk valamelyik árust. Lépkedett a tömegben utánam, törtem neki az utat, mint aki a hazai pálya előnyét élvezi :) Rengetegen voltak megint kint, és a legtöbben turisták voltak. Bea is kicsit olyan volt. Mindent lefotózott, mindenre rákérdezett, minden megkóstolt. És vásárolt. Ahogy én is.

Az eredmény a következő lett.

Mindent persze nem használtam fel azonnal, de nagyon vágytam egy igazi őszi, színkavalkádos, ízes egytálételre. Így jött létre a minden finomságot tartalmazó csoda. Összevágtam kockára mindent: sütőtököt, céklát, sárgarépát, krumplit, szárzellert, kápia paprikát, lilahagymát, vöröshagymát, fokhagymát és gyömbért. Ez utóbbit megpróbálom mindenbe belecsempészni. Egyrészt mert szeretem az ízét, másrészt mert ősszel és télen gyakran fogyasztom, mert mindenre jó: gyulladáscsökkentő, immunerősítő, fájdalomcsillapító, gyorsítja az anyagcserét, antioxidánst tartalmaz. Ezek miatt leforrázva teaként használom, de kiváló fűszer alapvetően.

Olívaolajon pirítottam kicsit, majd felöntöttem egy kis vízzel, hogy puhulni tudjon. Chilis sóval, borssal fűszereztem csupán, hiszen olyan sok ízt ad ez a sok zöldség, hogy nem szabad elnyomni ezeket. Hozzávetőlegesen 10 percig pároltam, majd a fedőt levéve kicsit lesütöttem a szaftját újabb 5-7 perc alatt. Megint egy ízkavalkádot sikerült összehozni. Nagyon ajánlom mindenkinek, még a nagy húsevőknek is be fog jönni. Próbáljátok ki, megéri!

Ha maradt otthon chili, ami már épp száradásnak indult vagy már nem olyan friss és csábító, használd fel a legfinomabb fűszersóként. Használhatod szinte mindenben, amihez illik egy kis pikáns csípősség. Leginkább sülteknél lehet a legjobban kihasználni, de príma salátákhoz, levesekhez, sőt gyümölcsszószókat is meg tudsz vele bolondítani.

Elkészíteni sem egy ördöngősség:

nagyszemű tengeri só, nem flancból, hanem mert ezzel könnyebb aprítani a chilit, valamint annyi chilipaprika, amennyire szeretnéd, hogy erős, csípős vagy csak pikáns legyen a fűszersód. Mindezt tedd az aprítógépbe és pár perc alatt már kész is a rózsaszínű, ízes cucc. Viszont nedves az állaga, így terítsd ki egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, helyezd a radiátorra és hagyd egy éjszakát kiszáradni. Másnap már öntheted is egy jól zárható üvegbe. Így sokáig megtartja aromáját, illatát, ízét. Kalandra fel! :)